Az utóbbi pár alkalom a pszichomamánál úgy telt, hogy relaxáltam. (Persze én szóltam neki, hogy valamit kellene már csinálni is :) )
Sikerült jól ellazulnom (érdekes módon sokkal jobban, mint otthon szoktam), ő meg nyugtató hangon felolvasott valami olyan szöveget, ami ugyan nem a szf-ra készült, de ott, ahol kellett, megváltoztatta. Ilyesmikről volt szó:
Képzeljem el, hogy a szf-mat, a szorongást, feszültséget, pánikot, félelmet, hányingert berakom egy zsákba, jól lezárom, felmegyek egy hegyre, ahonnan egy gyors folyású folyót látok. Nagy erővel ledobom a zsákot, és nézem, hogy viszi a folyó a rossz dolgokat jó messzire, hiszen ezekre nincs szükségem.
Meg hogy képzeljek el tengerpartot, ahol nyugalom és csend van, és látom a lenyugvó napot.

Teljesen fel tudok töltődni ilyen félórás relaxáció után (volt hogy egy órán át tartott), és miközben megyek haza, nyugodt vagyok, ránézek az emberekre, jó kedvem van, és jól érzem magam.

Ma is megyek.