Pl. a liftben azt szoktam csinálni, hogy amíg várok a liftre, azon izgulok, hogy ne jöjjön senki, hogy egyedül felmehessek, hogy addig se kelljen senkivel beszélni.
Van, hogy valaki orra előtt vágom be az ajtót, és gyorsan megnyomom a gombot, és még hallom az "anyázást". Pedig mit kellene beszélgetni? Max. ennyit, és akkor még udvarias vagy: "Jó napot kívánok! Hányadikra tetszik menni?... Szívesen... Viszontlátásra." És ettől félünk?
Viszont, ha valakivel/valakikkel együtt várjuk a liftet, simán lezajlanak a fenti mondatok, és nem is vagyok zavarban, sőt mosolygok, vagyis nem történik semmi rossz, de ha tehetem, mégis egyedül húzok fel a lifttel.