Szia, Silvana, welcome a topikban!

Tényleg nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak, hogy szaporodnak a sorstársak.
Amit írsz a névnapokról, teljesen meg tudlak érteni. Én is mindig elsumákoltam. Nekem már az is megterhelő volt, hogy ha más névnapját kellett megünnepelni, legszívesebben olyankor is elbújtam volna.
Ez az elpirulás egy igazi átok, én rájöttem, hogy tulajdonképpen ettől félek a legjobban. Ugyanis ezt mindenki észreveszi, és nem lehet tisztességesen megjátszani, hogy semmi bajom. Ha nem pirulnék el úton-útfélen, talán nem is bujkálnék ennyit az emberek előtt, hanem egyszerűen úgy tennék, mint akinek semmi baja. (Bár belül akkor is szétrobbannék az idegességtől vszleg.)

Írjál még!