Kedves Introgirl, köszönöm, hogy érdeklődsz a hogylétem felől. Baromi szerencsém van, mert van egy jó férjem, aki el tud tartani, mert egyelőre nem tudok dolgozni. Sajnos a munkahelyeken sok emberrel kéne kommunikálni, telefonon intézkedni, és általában talpraesettnek lenni. Persze volt olyan munkám, amit szívesen tudtam csinálni (adatrögzítés, gépírás), de ezek a lehetőségek rajtam kívül álló okok miatt megszűntek. Ez egy szociális fóbiásnak igazi tragédia, mert lehet, hogy hónapok múlnak el, mire újra összeszedem annyira a bátorságomat, hogy állásinterjúkra menjek. Addig is szörnyen unatkozok itthon, vakaródzok, internetezek, és gyűjtöm az erőmet.

Nemrég nézegettem amerikai szoc.fóbiás honlapokat, és kínálnak (persze borsos áron) egy 20 részes kazettasorozatot, ami állítólag az ember fejébe veri, hogy nem is annyira félelmetesek az emberek. Igyekszik pozitív gondolatokat és érzéseket ültetni az emberbe a régi rossz működésmódok helyett. Hááát, nem tudom... 3 évig jógáztam, és meg se kottyant a lelkiállapotomnak. Makacs egy betegség ez.