Én is gondolkoztam rajta, mi lehet az oka. Manapság már jó gyógyszerek vannak, amik az agy kémiai egyensúlyát befolyásolják, sokfélét kipróbáltam, de egyik sem hatott eléggé. Meg aztán, gondolj bele, ha egyedül vagyok, semmi bajom. Ha tényleg valami kémiáról lenne szó, akkor állandóan bajom lenne, akár találkozok emberekkel, akár nem. A családom előtt sem szégyellem magam, meg 1-2 kiválasztott ember előtt sem. De a nagy többség előtt igen.
Arra gondoltam, talán a neveltetésemben volt valami hiba. Pedig szerető családban nőttem fel. De az, hogy az apám is szociális fóbiás volt, biztos sokat nyomott a latban, hiszen tőle tanultam viselkedni, gondolkozni, stb.