"...-Miben Stilton?
-Abban, hogy kitekerjem a nyakadat, vagy ne.
Egy árnyalatnyival kissebbre zsugorodtam. Úgy tűnt, hogy egy elhagyott dohányzóban egyedül vagyok egy gyilkos hajlamú félcédulással. Olyan típusa ez a félcédulásoknak, amelyet kiváltképpen nem kultiválok, és hát minden gyilkos hajlamú félcédulások közt legkevésbé csípem azt a változatot, amelyik száznegyvenes mellbőséggel és ezzel arányos bicepszekkel rendelkezik. Stilton ujjai, figyeltem meg, rángatóznak, ami mindenkor rossz jel. Az "Ó, nőnének már galambszárnyaim!" szövegű verssor pontosan tükrözi azon érzelmeket, melyek a bensőmben dúltak, miközben megpróbáltam nem nézni a pasas ujjaira..."
"Bertie Wooster állja a sarat"

Tradicionáli alkat lévén előszőr próbáltam meg nem Révbíró Tamás fordítású Wodehouse könyvet olvasni (talán Devecseriné volt még eddig a repertoárban...), nos meg kel mondjam Molnár Zoltán fordítása nekem nagyon bejön.

A fenti szösszenetnél sikítva röhögtem...