Első alkalom: próbálj meg természetesen viselkedni, beszélj értelmesen a gyerekhez, tehát nem kell gügyögni, stb. Legelőször is mondd meg neki a neved és kérdezd meg tőle az övét. (ha még nem beszél, akkor persze nem kell:-) Utána beszélgethettek bármiról. Jár-e már oviba, mit szeret, akármiről, ami eszedbe jut.
A megszokás gyerekfüggő. Ha már a többedik vagy, akkor könyebben megy, feltéve persze, ha nem volt nagyon szörnyű az elődöd. Van amikor hosszabb idő szükséges. Fontos, hogy mindig normálisan viselkedj vele, ne akard a főnököt játszani, próbálj inkább a barátja lenni, akire mindig hallgat. Ja és persze ne hagyd, hogy hisztivel, könyörgéssel levegyen a lábadról. Legyél határozott. De ez egy bonyolult dolog, és nagyon függ a gyerek nemétől, korától, viselkedésétől. Igy látatlanba nem nagyon lehet mit mondani, irj inkább valamit a gyerekről.
elkényeztetés:
A gyerek tudtára kell adni, hogy te nem anya vagy apa vagy. Tehát, ha a gyerek azt mondja, hogy de anya megengedi, akkor meg kell neki mondani, hogy oké, majd anyánál csinálod, én nem engedem meg.
Ne foglalkozz vele, ha valamit hisztizik, vagy ilyesmi. Akkor is csináld meg, amit akarsz. Idővel úgyis rájön, hogy felesleges a hiszti. Tehát, ha mondjuk nekiáll dobálni a játékait, hogy ő márpedig ezt nem akarja, akkor mondd neki, hogy nem szabad, vedd el tőle, fogd le a kezét, stb.
Szülő: hát az gáz dolog. Igyekezni kell, hogy ez ne forduljon elő. Mert hiába szeret a gyerek, a szülő dönti el, hogy alkalmaz-e téged. Meg kell oldani a konfliktust. Persze neked is be kell tartani néhány szabályt. Nem turkálsz a lakásban, nem szólsz bele a szülők dolgába, pláne nem, ha a gyerekkel foglalkozik, mégha úgy is látod,hogy ökörség, amit csinál.