Autózás: mi csak taxival a városon belül tötty-ide tötty oda, viszont azóta itthon a fiam is tunéziai stílusban játszik az autójával: nem elég, hogy zörög csattog maga a játék, a gyermek a dudaszót is utánozza.
Mi hoztunk haza egy CD-t tunéziai zenével, de azt hittem, hogy egy kicsit diszkósított változatban lesz a folklórmusic, de tévedtem. Pedig a szabadprogramokban valami ösztáncot tanítottak az üdülőknak egy nagyon kellemes slágeresített népzenére. Gondolom a helyi lagzi lajcsi felvételére.
Szegénység: én azt hittem, hogy Tuniszban lesz egy csomó koldus, de egyet sem láttam. Tizenegynehány éve jártam Tibetben, ott éreztem magam lelkiismeretfurdalva amikor buszon utaztunk, és megláttuk a hejbélieket. Én ki sem szálltam a kocsiból amikor megpihentünk valami nevesincs kis faluban. Sokkoló volt a látvány. Aztán megszoktam.
Arra kiváncsi lennék, hogy a jelentős rendfentartói jelenlétet hogyan élik meg a hejbéliek. Mennyire tartják diktatúrának....Nekem mint túristának nagyon kellemes volt, az emberek kedvesek, azzal a nyugodt érzéssel voltam ott, hogy miért érne bármi atrocitás, amikor nekem sincs bajom senkivel sem.