A film tekintetében egyetértek lenomann-nel. Azokat a szófordulatokat nem lehetett volna visszaadni a filmben bármilyen jó is a rendezés.
A hangulata viszont nekem eléggé bejött.

mondjuk Emsworth öt meg Tillbury-t kicsit máshogy képzeltem el.

Igaz mondjuk, hogy csak az első 15 percet láttam (azt is kisebb-nagyobb mexakításokkal)

Erről a Wodehouse rajongásról meg annit, hogy az első 15 elolvasása után kissé sematikussá válik minden további könyv.

Két kedvencem: Mike és Psmith és Forduljon Psmith-hez. Szerintem toronymagasan ez a két legjob eddig megjelent Wodehouse regény hazánkban.

PS: Bocs a hülye fogalmazásért, de baropmi fáradt vagyok mostanában.