Kedves Kígyó,

Ellentmondás a progresszió és a hagyományok ápolása között. Szerintem ez csak látszólagos. Ha elfogadjuk (elfogadjuk?) hogy vannak örök értékek, akkor ezek ápolása nem mondhat ellent a fejlődésnek. Jó, mondhatod, hogy egy rítus, hagyomány attól hogy régi, nem feltétlenül tükröz örök értéket. Meg hogy a nők kizárását sem neveznéd értéknek. De nem is erre gondolok. Arra gondolok, hogy amikhez mi ragaszkodunk, azok olyan dolgok, amiket örök értéknek tartunk. A hagyományaink, a rítusunk ezeket az értékeket foglalják keretbe. Én sem tartanám haladó gondolatnak, ha valaki kirekesztené a nőket csak mert női mivoltuknál fogva másodrendűnek gondolja őket. De ezt nálunk senki nem gondolja. Én személy szerint pont a saját férfi mivoltomból származó tökéletlenségem miatt (lásd kakastollak) érzem magam jobban így, hogy nincsenek közöttünk nők. És - veled ellentétben - én nem hiszek abban, hogy ezen át tudnék valaha is lépni. Sosem fogok tudni PONT ugyanúgy ránézni egy nőre, mint egy férfira és sosem fogok tudni CSAK intellektuális síkon kommunikálni egy nővel. De fordítsuk meg a dolgot: én például elfogadom, ha egy klub/társaság/szervezet stb. nem enged a sorai közé csak azért mert férfi vagyok vagy mert elmúltam 30 éves vagy mert még nem vagyok 40 vagy mert mondjuk nincs rajtam tetoválás. (Persze feltéve, hogy nem alkotmányos jogomat sértik ezzel, mint például egy munkahely esetén.) Azt sem érzed sértőnek, hogy egy női WC -be nem mehetsz be.. izé.. na jó, ez hülye példa, bocs, sztornó.

Egyszóval, az említett kettősség valóban megvan, de ez nem feltétlenül kell hogy ellentmondáshoz vezessen, ha jól csináljuk a dolgunk. Nem csináljuk mindig jól, de legalább törekszünk rá. És ha egyszer sokan úgy fogják gondolni, hogy a nők kirekesztése ütközik a progresszióval, valószínűleg ez a hagyomány is meg fog változni.