Hű, mennyi rokon lélek, és eddig nem is találkoztunk! Én Wodehouse-on nevelkedtem, nagy családi kedvenc, csakúgy, mint a megemlített Rejtő. Molnár Ferenc (ld. előzmény) színdarabjait is nagyon szeretem, ez a hozzászólás adta meg a végső lökést, hogy szólásra emelkedjek. A Játék a kastélyban, pláne még Márkussal, az valami zseniális volt!
("- Sardou kicsivel a halála előtt írhatta.
- Vagy kicsivel a halála után.")
Bizonyára Wodehouse sem rontotta el.

On: Wodehouse sok könyvével kapcsolatban az egy kaptafával egyetértek, de a lapossággal nem. (Bár most pont van egy újabban kiadott darab, amit félbehagytam a felénél...) Mindig beszúr az öreg valami kis vidám körmondatot, ami aztán mehet az aforizmakönyvekbe. Hihetetlen stílus, hasonlatok. A sztorivezetés az tényleg sablonos néha, meg sok figura visszaköszön, de mégis elolvasták, elolvassuk, és sikere van. Nem?
Amit kihagytam, pedig nagyon tetszik, az pl. Jeeves stílusa, ahogy azzal a finom, angolosan udvariasan észrevehetetlen módon is tud szívatni másokat. De úgy általában is mondhatom, azért tetszik P.G., mert olyan nagyon angol.
Tényleg, odaát mekkora népszerűségnek örvend? Mint itt pl. Rejtő?