Kedves Kígyó,

Sok mindenben igazad van, még a szk-séget illetően nem éppen pozitív jellegű megállapításaid is valamelyest fedik a valóságot (betöltötte már alapvető feladatát, kiürült, vannak hasonló feladatok betöltésére más lehetőségek is).

De azért szerintem nincs teljesen igazad, ezért vitába szállnék veled.

Az az állításod, hogy az állam és az önkormányzat ellátja az egészségügyi, oktatási, szociális feladatokat, ezért nincs szükség jótékonysági szervezetekre, elméletileg téves. Rengeteg olyan szervezet van, ami egyes ilyen feladatokat jobban el tud látni, mint az állam: vagy nemzetközi szervezettsége révén (pl. Vöröskereszt, Orvosok Határok Nélkül), vagy mert tagjai elkötelezettebbek a feladatra, mint a fizetett alkalmazottak (pl. Teréz anya nővérei). Ezeknek - és egyéb alapítványoknak - az (állami feladatokat tulajdonképpen részben átvevő) működést az állam is elismeri azzal, hogy az 1% átutalásával vagy az adományok utáni adómentességgel végső soron állami pénzből (is) részesülnek a feladatuk ellátáshoz. Az állam nem csak kényelmességből ad át feladatokat: van ennek egyfajta "piaci" szerepe is: amelyik alapítvány társadalmilag fontosabbnak ítélt feladatot vállal el vagy hitelesebben látja azt el, több pénzhez jut. Mindez tehát teljesen megfelel a modern demokrácia logikájának, így is működik a jótékonyság - amennyire tudom - mindenfelé.

A 2) pontodból abban egyetértek, hogy nincs nagypolgári bázisunk. Később azonban te magad megadod azt a gondolatot, ami a válaszom alapja: "Őrizni a lángot." Nem tudom, hogy a 20 vagy 50 év múlva meglévő magyar pénzügyi elit akar-e majd jótékonyolni, és ha igen, ezt a páholyokon keresztül fogja-e megtenni. Lehet, hogy nem. De nyugaton van pár ország, ahol a gazdagok szívesen adakoznak, és ennek egyik csatornája a szabadkőművesség. Mivel a jó példa ragadós, meg ennek a rétegnek a nemzetközi kapcsolatok amúgy is fontosak, lehet, hogy később itt is így lesz. Addig pedig továbbvihetjük a szellemet, a jogfolytonosságot, ráadásul - ha netán valóban így lesz - az a lehetőség adatik meg nekünk, jelenlegi (nem túl tehetős) értelmiségieknek, hogy alakítsuk a jövendő kőművességének arculatát. De igazából nem ez a "Később majd jobb lesz, mert biztos gazdagabbak leszünk" a jellemző gondolkodásmód. Megtesszük azt, amit jelenlegi körülményeink között meg tudunk tenni, és örülünk neki.

Igaz, hogy mindazt, amit itt teszünk (jótékonyság + önképzőkör), megtehetnénk más keretek között. De ennek a pár embernek többletet jelent, hogy ezt évszázados hagyományokon alapuló középkorias hangulatú közegben teheti, valamint hogy kapásból van világszerte pármillió testvére.

A Kádár-korszakban biztos nem működött skót rítus Magyarországon, sőt, amennyire tudom, korábban, a Benedek Marcell-féle legális szabadkőművesség idején is csak János rendi (kék) szabadkőművesség működött. Úgy tudom (de majd WMM kijavít), hogy a magas fokok csak a '90-es évektől ('93?) működnek nálunk.
Az emigráns magyar szabadkőművesség pedig főleg Franciaországban működött.

És milyen a kapcsolat, ha van egyáltalán, a szomszéd országok testvéreivel, a románokkal, szlovákokkal?
Jugoszláviával jó a kapcsolat, Romániában jópár magyar testvér van (azt hiszem, működik is Erdélyben magyar nyelvű páholy, de nem vagyok benne biztos), vacsoráztam már szlovák szabadkőművessel, de ott elég kevesen vannak.