Kedves Osszián és WMM, kösz, hogy ennyit foglalkoztok velem.

A következőt gondolom a mai magyar szk-ről.

1) Feladatok: Azok a funkciók, amiket a szk eredetileg magáévá tett (karitász és oktatás), azért épp azok voltak, mert ezekre koncentrált a rkat egyház. A szk-ek pedig a felvilágosodás szellemében nem akarták, hogy a munkások, szegények anyagilag, egzisztenciálisan, lelkileg, gondolkodásukban bármilyen egyháztól függjenek, hogy kiszolgáltatottak legyenek egy (vallásos) ideológiának. Csak ez indokolja a sok jótékony intézetet, menhelyet, alkohol-ellenes ligát, és főleg a Rotary klubot stb. Mármost, ez rendben volt kb. 100 évvel ezelőttig, de azóta (Mo-n kb. az első VH óta) ezek a feladatok állami és önkörmányzati feladatok lettek (nem mondom, hogy tökéletesen ellátva, de formálisan az állam magára vállalta ezeket) - így született a "szociálpolitika" fogalma. Ezért szerintem a szk alapvető feladata megszűnt. (A saját jellemetek formálását, tökéletesítését ebből a makroszempontból nem sorolom a legfontosabb szk funkciók közé.) Továbbá:

2) Társadalmi alap: 1945, de főleg 1918 előtt a szk alapvetően nagypolgári tevékenység volt. Tudom, hogy a fénykorban (a századfordulón és előtte 20-30 évvel) voltak kifejezetten kisegszisztenciákból (iparosok, kis boltosok stb) álló páholyok is, de a nagypolgárok páholyai voltak a számottevőbbek. Nekik volt anyagi potenciáljuk a segítésre. A segítésben a legfontosabb, hogy legyen aki segítsen, legyen miből, és legyen, akinek segítsenek. Akkor ez a három feltétel teljesült, de ma a) hiányzik a nagypolgári társadalmi bázis, vagy ahol van vagyon, ott nincs szk (karitatív) mentalitás; b) a szegények segítését átvállalta az állam (elsősorban oktatás, egészségügy).

Mi maradt, szól a kérdés? Csupa derék dolgot soroltál fel, még a kizárt szavak nélkül is, de nem győztél meg. Ehhez nem kell szabadkőművesség. Talán egy-két nemzedék múlva nem csak bugrisarisztokrácia lesz, hanem a vagyonhoz polgári mentalitás is társul majd, és akkor megint lehet valami az egészből. Addig érdemes "őrizni a lángot", ezt megértem. Most viszont hiába vagytok derék emberek, ha nincs pénzetek, és nincs elvi feladatotok. Dícséretes az árvíz-károsultak javára gyűjteni, de ezt minden általános suliban és munkahelyen megtették, tudjátok, hogy egy egész ország megmozdult. Dícséretes okos előadásokat tartani és hallgatni a műhelyben, de ehhez a Kossuth Klub vagy valami hasonló is megtenné.

Remélem nem untatlak benneteket, és mindezt ne vegyétek támadásnak. Tényleg kíváncsi vagyok.

Ha még van kedvetek vitázni vagy válaszolni, van konkrét kérdésem is: létezett a Kádár-korszak alatt skót rítusú magyar páholy is, mondjuk Angliában?
És milyen a kapcsolat, ha van egyáltalán, a szomszéd országok testvéreivel, a románokkal, szlovákokkal? Olvastam a Világ tízes évekbeli számait, és abból az derül ki, hogy a korabeli román páholyok semmivel sem maradtak el magyarellenes uszításban a többi román nacionalistától. (Szegény Móra Ferencéket pedig elég felkészületlenül érte ez a hangnem, nem az ő stílusok volt, de ez már más.) Szóval, van kapcsolat?

Sziasztok

K