Ha nem OFF, én is idebököm a régi emlékem.
Az én első ált isim (tudod Faxni, a Köböl) a Pető intézet mellett volt. Volt két mozgássérült osztálytársunk 1.-2. osztályban. Hát ott nem sikerült normális összhangot kialakítani. A tanárok görcsösen igyekeztek szegényeket oldani, mindenért nagyon megdícsérték őket, velük többet foglalkoztak, mi pedig, mivel őket kitüntetettebbnek éreztük, kvázi kiközösítettük őket (milyen gonoszak tudnak lenni a gyerekek...)
Itt egyértelműen a tanár nem tudta a dolgot jól kezelni, bár szerettük azt a tanító nénit, valahogy azt a 2 kislányt nem sikerült közénk megfelelően illeszteni. A tornaórákról nem is beszélve (ha jól emlékszem ők ott ültek és nézték, hogy mi rohangálunk és labdázunk)
Szóval bármi másságot egy átlagközösségben nagyon jól kell tudni kezelni, mert a kevés hozzáértés és empátia csak ront a dolgon. (bölcs következtetés:o))) Aztán el is vitték őket, már nem tudom hova, talán értelmileg is gyengébbek voltak, már nem emlékszem, rég volt.

G.