Sziasztok!

Új - félig-meddig OFF - hozzászólás. Ugyanis tulajdonképpen nem a Waldorf pedagógiához, hanem a Vajk által többször emlegetett "hogyan kezelik a problémás, lemaradó gyerekeket" témához szeretnék hozzászólni.

Egyik ismerősöm olyan általános iskolában tanít (alsó tagozat, nem Waldorf), ahol a diri részben anyagi, részben emberiességi okokból felvesz problémás (autista, mozgásszervileg vagy értelmileg fogyatékos) gyerekeket is. Van egy külön - nem tudom mi a státusz neve - tanítónő, aki bemegy a normál tanítónő órájára, odaül egyik-másik problémás mellé, és külön segít neki (az lenne a jó, ha minden alkalommal ott lenne, de ez nem megy). Ami számomra nagyon érdekes volt, hogy azt mondta az ismerősöm, hogy a gyerekek, akik elsőtől kezdve ilyen osztályba kerültek elfogadták, hogy mondjuk Petinek más a mérce, mint nekünk egészségeseknek. Tehát nekem már kell tudnom "O" betűt írni, de a tanítónővel együtt megtapsoljuk Petit, bármiféle krumplit összehoz. Azt mondta, hogy a szülőknek nagyobb megrákódtatás volt az a néhány beteg, elmaradott, problémás gyerek, mint a gyerekeknek. Volt, hogy egy módosabb anyuka meghívta az egész osztályt szülinapi zsúrra, és pánikban volt, hogy mit kezdjen az autista gyerekkel. A gyerekek magyarázták neki, hogy semmi baj, Andrist békén kell hagyni, nem kell vele semmit csinálni, ha be akar állni a játékba, majd magától beáll.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a problémásak jelenléte lassítja a haladást, energiákat köt le. Azt mondta, hogy osztályonként max 3 gyerek (kb 10%), ami még kezelhető. Egyelőre azt hiszem nem értek el ezek az osztályok a felső tagozatig, tehát a kísérlet vége még nem ismert.

Bocs az OFF-ért, talán nem volt érdektelen.

haliho