Bocs, megnyomtam véletlenül az Entert (jé, erre is elküldi a levelet?)
Tehát: közvetlen családi tapasztalat nincs, de férjem pedagógus (a legkíválóbb, akit valaha is ismertem), ismerősök kisfia Waldorf iskolába jár, lányom pedig most lesz elsős, és körbejártunk pár iskolát. Az ismerős kisfiú most másodikos, és jóllehet csak igen sematikus elképzelésünk volt eddig ezekről az intézményekről, egy múltkori látogatás náluk megerősíteni látszik ezt. Az, hogy nincs számonkérés, és nincsenek osztályzatok, kíválóan működhet a felsőoktatásban vagy akár egy post graduális képzésben, de NEM kisgyerekeknél, akik nem fogják megérteni, hogy "az életnek tanulsz, gyerekem". Nem, ő kezdetben anyának / apának és a tanítónéninek tanul. Azért, hogy megdícsérjék, hogy örüljenek neki.
A másik pedig, hogy a gyerekeknek szüksége van kontrollra, szabályokra. Több tucat vizsgálat bizonyítja, hogy szabályok nélkül egy igen rövid átmeneti idő után a gyerekek nagyon kényelmetlenül érzik magukat.
Tehát: lányom nem w iskolába fog járni, hanem egy egyházi iskolába. Remélem, felveszik. A bemutató órák és a nyílt napok végérvényesen meggyőztek. Lesznek szabályok, számonkérés, és lesz szeretet is. Lesz játék is, de kötelességtudat is. És lesz biztos pshzichikai, szociális és emocionális alap, amire aztán egész életében épülhet.