Az újak kedvéért egy kicsit a körülményeimről, iskolaválasztás előtt vagyok gyerekemmel, 3 helyere felvételiztem vele, de erről kicsit később.

Donna: az, hogy egy gyerek hogy érzi magát egy iskolában nagyon sok mindentől függ. Ha te pont a párhuzamos osztályok egyikébe jársz, lehet, hogy nagyon jó közösségre lelsz, és ragyogóan érzed magad, túltengő önbizalommal, balerinás gerinc-tartással együtt. Nem hiszem, hogy ez kimondottan iskola (isk-rendszer) függő lenne.

TITIKE: „-számítógépünk is van, használhatják is. De minek? Hogy lövöldözzenek, mint az eszementek? Szerintem még ráérnek vele akkor, amikor már értelmes dolgokra (világ megismerése, stb) tudják használni”

Csak megjegyezném, hogy nem csak lövöldözős, eszement-féle játékok vannak gyerekeknek számítógépileg, vannak, mesések, sőt ismeretterjesztő-félék is. Pl, ahol hangszereket kell felismernie a hangjuk alapján. Valóban: sokkal életszerűbb, igazibb, ha valóságban látja, hallja, neadjisten ki is próbálhatja a hangszereket, de lehet, hogy nincs minden családban, sőt W iskolában 30-40 féle hangszer. (Manó muzsika) Vagy állatokat, stb… A repülő kastély című játékot is érdemes megnézni.

Nikoszka írja: „És az a rossz, hogy hiába küzdünk mi kézzel lábbal a tévézés ellen (és nem is tiltással, hanem alternatíva felajánlásával, pl. társas, meseolvasás stb., amit el is fogad, és már nem is igényli a TV-t) ha a nap nagy részét olyan gyerekek közt tölti, akik másról sem tudnak beszélni, és az egész csoport Pokémonokkal és szörnyekkel játszik.... „

Ez az egyik olyan dolog, ami miatt nem igazán szimpatizálok a W-fal. Ez szól arról, hogy mégiscsak üvegbúra alatt nevelkednek a gyerekek (talán Vekerdy hasonlat), lefordítva: ha kikerülnek a nagybetűsbe, lehet, hogy nagyon rosszul fogják érezni magukat, hogy mégse minden olyan rózsaszín.

Szóval az én véleményem az, hogy mindaz, amiről itt beszélünk, az leginkább egy szülő feladata, hogy pl a gyerekkel szerettesse meg a könyveket, hogy tisztelje és vigyázzon rájuk. Itt nem feltétlen az olvasás szeretetére, és a könyvek falására gondolok, hiszen egy 0-6 éves gyerek is kell tudjon a könyvvekkel bánni, tudja hogy kell használni, már abban a korban is, mikor még nem is tud olvasni. Eyg szülőnek kell kialakítani azt, hogy a gyerek vágyjon a tudásra. Ambícionálni kell a gyereket, és mindez nem kimondottan az iskola feladata. Azért nem, mert egy gyerek ne akkor kezdje érezni, hogy bizony jó dolog a tudás, tanulás, mikor beül az isk.padba. A szülő dolga, hogy a mások tiszteletét, egymás segítését a gyerek leginkább autómatizmusnak érezze.
Én azt gondolom egy gyereknek úgy kell iskolába mennie, hogy midezzel tisztában legyen, és hogy ha kiegyensúlyozott, szerető, nyugodt családi háttérrel bír, akkor abszolút nem törvényszerű, hogy egy nem W iskolában „idegroncs” lesz, pillanatok alatt, vagy egyáltalán.