Én felsőben tanítok, de azt hiszem az általános felvételi alapelvekről valamit talán tudok mondani.
Szóval a gyereket megnézik, hogy iskolaérett-e. Gyakorlatilag egy mesébe próbálják bevonni, amit le kell rajzolni, kell közben játékosan valamilyen feladatot megoldani pl labdával (segíteni a kismanónak mittudoménmitcsinálni alapon). Gyakorlatilag egy alapos gyerekmegfigyelést végeznek ezzel, úgymint testi fejlettség, eyensúly, mozgás, testsémák, tájékozódás a térben, nyilván kapcsolatteremtő képesség, a rajzolásból lehet a kézügyességre, egy csomó érzelmi életet érintő kérdésre következtetni.
Közben a szülőkkel is elbeszélgetnek egy másik teremben arról, hogy miért akarják ide hozni a gyereket, mi az elképzelésük a waldorfról, mit várnak tőle, mit tudnak róla.
Namost ha nincs nagy túljelentkezés, akkor nyilván csak azt nem veszik fel, akivel az osztálytanító úgy érzi, hogy abszolut nem tudna dolgozni. Ez lehet a gyerek, de lehet a szülő is. Ez hülyén hangzik, de pont azért fontos, mert sokan viszik azért oda a gyereküket, mert mondjuk nem szeretnék a fizetésüket pokémonmatricára költeni (többek között), már ami a Barbikészlet megvásárlása után még megmaradt. Szóval nem árt, ha a szülői ház valamennyire hasonló nézeteket képvisel, nem kell bigottnak lenni! (Elsős most a nagyobbik lányom, és van neki is egy Barbija, egy baba a többi között, sőt játszott már számítógépen is...) Egyébként látszik is a gyerekeken, hogy ki hozta komolyan, és ki mondjuk azért, mert ez fizetős, és azt olyan menőnek gondolta.
Egy normális gyereket általában felvesznek, hacsak nincs túl nagy túljelentkezés. Pest környékén ez előfordulhat, úgyhogy nem tudom, milyen szempontok alapján válogatnak akkor.
Van lehetőség sérült gyerekek integrálására is, de ez tényleg az osztálytanító kompetenciája és szabadsága. Neki kell akkor megoldania a gyerek megfelelő fejlesztését gyógypedagógus segítségével, stb.
Egyébként ma voltunk a nyolcadikasokkal a Megyei Könyvtárban, és irodalmaztak. Ez azt jelenti, hogy az éves munkájukhoz kerestek bibliográfiát. Katalógus alapján, elég ügyesen. Elég hamar megértették, hogyan kell használni a szakkatalógust, a tárgyszavakat meglehetősen jól választoták meg. Én ettől teljesen padlót fogtam. Nyolcadikosok, 14 évesek, nem válogatott gyerekek. Vagy ez normális? Lehet, hogy nekem meg el kellene menni egy normál iskolába...

Ahogy telnek majd az évek először 19-en, majd 20-an fognak hülyének tartani... A kitartás akkor kell majd igazán!
Jópofa tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Semmit nem tanulnak a w-ban a gyerekek, mondják, aztán elkezdenek arról panaszkodni, hogy az ugyanannyi idős gyerekük utál iskolába menni, meg hogy milyen baromság a matek feladatlapban ez meg az a feladat, múltkor sem tudták megoldani, stb.