Kedves Vajk!
Érdemes legelőször azt tisztázni, hogy mit vársz el egy iskolától. Mondjuk szerinted milyen az ideális iskola? Milyen az a gyerek, aki ebből az iskolából kilép 18 évesen? Aztán talán körül kellene nézni, hogy tudsz-e ilyen intézményt, ami az igényeidet nagyrészt kielégíti. Aztán ha van kedved, elmélyedhetsz a módszertani kérdésekben is, vagy egyszerűen elfogadhatod az adott iskola módszereit.
A Waldorf iskolák emberképe az indiai emberszemléleten alapul, amely modell szerint az embernek van teste, lelki tevékenységei, és szelleme, vagy intellektusa. Az iskolában a gyerekekkel úgy igyekeznek foglalkozni, hogy mindhárom "lénytagja" a lehető legoptimálisabban, egymással párhuzamosan fejlődhessen. Erre vannak kidolgozott módszerek, de a tanár gyerekismerete és értő odafordulása jelentősen megnöveli a metodika "hatékonyságát".
Vagyis tulképp ha az alapelvekkel sem tudsz azonosulni, hanem elutasítod azokat, akkor kicsit fölösleges a módszertant kritizálni.
Ha azt akartad kifejezni, hogy te ezt az egész waldorfot gyengeelméjűségnek tartod, akkor ezt az üzenetedet tudomásul vettem részemről.
Mi az, ami mégis izgat ebből az egészből? Mi az a dolog, ami mégiscsak felkeltette az érdeklődésedet? Mi az a dolog, amin felbosszantod magad? Mintha a mérhetőség/összemérhetőség kérdése zaklatna föl...
A kisegítő iskolákról meg az jutott eszembe, hogy talán azért emlékeztet téged arra, mert ott talán tudják, hogy az ember nem csak intellektuális lény, hanem ahhoz, hogy meg tudjon tanulni valamit, ahhoz érzelmileg biztonségban kell lennie, és nem árt, ha a tanulást mindenféle gyakorlatokkal előkészítik. Vajon ez egészséges embergyerekek esetén nem lehet célravezető?
Kémiából tudok részletesebben válaszolni a kérdéseidre, ha vannak, de kérlek, valami kézzelfoghatót és viszonylag körülhatárolhatót próbálj kérdezni, mert a napjaim nagy részét nem az indexen lógva töltöm. Tudod a gyerekekre figyelés elég időigényes foglatosság...