Ha nem kaptál választ, az csak azért van, mert abban a közegben értelmezhetetlen a kérdésed :-)

Például a felzárkóztatás. Mihez, kihez kéne felzárkózni? Ha nem egyformák a gyerkőcök, akkor mér kéne azon erőlködni, hogy mindenben egyformán "teljesítsenek"? Hmmm? Attól, hogy én világbajnok hangyakolbászt tudok csinálni, nem vagyok se több, se kevesebb annál, akinek lexikon a feje. Mer hát sztem így szép a világ, hogy sokfélék vagyunk. A hagyományos sulikban is lehetne differenciáltan foglalkozni a csimotákkal, csakhát az ölég macerás, készülni kell rá, és nemcsak kinyittatni az egész osztállyal az ixedik oldalon a könyvet és bevésni a karót a dogánál, mer nem tanult az istenadta!

Az mérhetetlenül zavar, ha valaki lenézi és alábecsüli a másikat. Mint te a Waldorfot. És az ott tanulókat minősíted, mégha elnézést is kérsz érte.

Ott a tudásért és nem a jegyekért tanulnak. Ez ugye nem baj? És nem kényszerülnek egymást eltipró rivalizálásra, mert nem versenyistálló. Viszont megtanulnak együttműködni, segítik egymást. (Na nem a csalásban, puskázásban, tanár kijátszásában :-)
És nem szoronganak és nem az iskoláról és a követelésekről szól az életük. Nemcsak az eszük csiszolásával foglalkoznak, hanem az sem mindegy, mi lakik a szívükben. Szerintem egyáltalán nem maradnak buták ettől, és az érettségire meg a felvételire nekik is tudni kell, amit a többieknek. Hogy ott se mindenki kitűnő? Naés! Máshol se, kivéve az olyan sulikat, ahová már eleve eszerint válogatott társulatot vesznek fel.

Olvastam nemrég egy felmérést, amiben kiderült, hogy már a négyesek sem tartják magukat jó tanulónak... Az ötösök pedig minden apró hibát kudarcként élnek meg és egyáltalán nem boldogok.

De nem kell, hogy ez tecccen neked! Nem akarlak meggyőzni, félre ne érts! Én csak azt szeretném, ha szines lehetne az iskolarendszer, és békében megférnének egymás mellett.

akinek hatarozott elkepzelese, ismeretanyaga van, az ne menjen W-ba, csak az, akinek ez nincs meg?
Nemnem! :-) Viszont 6-7 éves korra már látszik a gyereken, hogy bírja-e a versengést, a hajszát. Ha igen, akkor a jég hátán is meg fog élni, ám ha te szülőként úgy gondolod, hogy más értékek is vannak, amik szerint nemcsak oktatást, de nevelést is elvársz az iskolától, akkor mégiscsak a Waldorf jobbnak tűnik :-)

Ha ennyi nem objektiv dolog van, hogyan lehet eldonteni, hogy ez jo vagy rossz? Hiszen viszonyitani semmihez nem lehet
Valóban, nehezen mérhető, hogy egy gyerek mikor, miben, mennyit fejlődött. És mennyit változott volna, ha más hatások érik? Ha másik iskola padját nyűvi... Ha kételkedsz, akkor bizalmatlan leszel. Ha bizalmatlan vagy, nem tudsz majd együttműködni az iskolával. És ez mindenképpen a gyereken csapódik le, méghozzá negatívan. De hogy ez is mérhető lenne? Nem hiszem! És hiába állítod egymás mellé 2 különböző iskolában végzett diák eredményét, te is jól tudhatod, hogy nemcsak az iskola felelőssége az eredmény. Kérdezd csak meg az egyetemi oktatókat, hogy az "elit" iskolákból felvettekel mi lesz? Kipukkadnak, leeresztenek. És bár tanulni nagyon tudnak, ha mégis jön a kényszer, de ez csak a reproduktív biflázás, amit vissza lehet okádni, ám semmi tudatosság vagy kreativitás nincs bennük. Ambíció is csak a zsíros-pénzes állások bármiáron való megszerzéséhez. Aztán csodálkozunk, hogy ilyen közállapotok uralkodnak országszerte...

És mégegy félreértés: a waldorfos szabadsága nem abban áll, hogy meg kell-e valamit tanulnia (meg kell), hanem a gondolkodás és véleménynyilvánítás szabadságában. Abban, hogy nem alattvalóként ítélkeznek felette, hanem partnerként kezelik őket.