Annyian szóltatok már az éghajlatváltozásról és az időjárás kiszámíthatatlanságáról, hogy ebbe most nem is szeretnék belefolyni. Végigolvasva a hozzászólásokat azért valami mégis felötlött bennem.

Ez nem más, mint a Föld éghajlatváltozása által okozott hosszú távú előrejelzésekben olvasható bizonytalanság és a következményekkel nem is foglalkozó szemléletmód. Többőtök hozzászólásában olvastam, hogy milyen jó lenne, ha kis hazánk éghajlata alapvetően mediterrán lehetne (pálmafék, stb.), és megspórolhatnánk a téli fűtésszámlákat. Egy dolog nem hagy nyugodni: ahhoz, hogy ez a fajta radikális változás évtizedek alapján bekövetkezzen -ami a jelenlegi szennyezési értékek mellett nem irreális- Európa és a többi kontinens területén mekkora változásoknak (nevezhetem akár katasztrófáknak) kell majd bekövetkezniük? Nem kell hozzá különösebb képzelőerő, hogy ezek a változások óriási tömegek élőhelyét tehetik lakhatatlanná. Innen pedig már csak egy kis ugrás a világméretű népvándorlási-, és menekülthullámok megindulása, amelyek (persze csak véleményem szerint) akár globális méretű fegyveres konfliktusokhoz, háborúhoz is vezethetnek a szülőföldjüket elvesztett és az életfeltételeit megőrizni képes világrészek (szándékosan nem nemzetekről beszélek) között.

Szeretném azt hinni, hogy ennek a (remélem utópisztikus) elképzelésnek a vezető orszgok elejét szeretnék venni, de a 'környezetvédelmi konferenciák' lezárását követő semmitmondó hírek engem nem bíztatnak túlzott optimizmusra. Kívánom, hogy ne legyen igazam! Ennek ellenére egyáltalán nem nyugtat meg az a hozzáállás, ahogyan a környezetvédelem, és főként a légszennyezés problémáját kezeljük. A kőolajfelhasználás csökkentésére, a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására tett kísérletek sorozatos kudarca számomra nem a tudomány kudarca. A kőolajipari lobbi világméretű jelenlétéből könnyen észrevehető, hogy a jelentős kőolajkincsekkel rendelkező országok, valamint a világpiac stabilitása a fejlett világ jelenlegi gazdasági rendszerében egyértelműen a kőolajfelhasználásra épül - mégpedig anyagi megfontolásból. Ez a szűklátókörű pénzügyi taktika lehet az, amely néhány évtized múlva pont az ezt eröltető országokat (a tengerek közelsége miatt) fogja veszélybe sodorni. Csakhogy a rövidlátás annyira jellemző a nyereségvágytól hajtott gazdaságora, hogy ezt képtelenek józanul mérlegelni. Ezzel magyarázható, hogy a számos rendkívüli találmány és megalkotóik nyomtalanul tűntek el, vagy záródtak jó időre szabadalmi hivatalok páncélszekrényeibe.

Szeretném hinni, hogy mindaz amit most leírtam, sötétebb a ránk váró jövőnél - cáfoljatok meg, mert örülnék neki... Üdv: Globemaster