Epoxi Creative Commons License 2000.07.29 0 0 114
Sziasztok,

Úgy látom megoszlanak a vélemények a finnekről. Én igyekszem elkerülni hogy szélsőséges legyek. Hátam mögött 2 év norvégia néhány hét svédország és fél év Helsinki. Finnország nekem nem jött be. Felsorolnám az általam tapasztalt előnyöket, hátrányokat és az emberekől kialakult véleményemet.

Előnyök:
-rend, tisztaság,
-nyugalom, no stressz
-nincs korrupció, gyorsan megy az ügyintézés
-az emberek tisztességesek, segítőkészek
-jó közbiztonság
-magas életszínvonal, minden van, meglehetősen jó infrastruktúra

Hátrányok:
-kevés az élet, nekem túl nagy a csend, az élet kissé unalmas hacsak nem keveredsz különösen jó társaságba
-a kaja, a pia (a nőkről később)
-a hideg
-szórakozóhelyekből nem túl jó a kínálat (persze ez relatív ebbe ne menjünk bele)
-a Helsinki szerintem unalmas (elnézést de ez a véleményem mint magyar)

Szóval az emberek. Becsületesek, segítőkészek, számíthatsz rájuk. De én nem bírtam velük egy hullámhosszra kerülni, nagyon nem. Nem tudtam felvenni a finn életritmust. Én a budapesti pezsgéshez vagyok szokva és már nem bírok másképp élni. Majd ha öreg leszek talán. A finnek baromira le vannak lassulva, még saját magukat is unják. Pénzük van bőven és már nem tudják mire költsék. Mű izgalmakat keresnek magunkak mert igazi nincs. Nyáron menekülnek finnországból mert a meleg és az élet nem ott van. Elmentem egy táncklubba, az volt a neve hogy hot dance club. Hát kiröhögtem őket (bocs), mert fogalmuk nincs arról mit jelent az hogy hot dance. Én a mérsékelt latin tánctudásommal abszolut kuriózumnak számítottam, de még rockn rollozni is alig tudott valaki. Aki (lány) tudott azonnal rámvetette magát, mert én tudtam egyedül jól táncolni. Discoban is ez volt a helyzet. Általában semmi nincs amivel be lehet indítani őket. Nem érdekli őket ez sem. Mintha semmi nem érdekelné őket. A köszönés is nehezen megy néha. Hétköznapi kedvességek, beszélgetés, viccelődés nem nagyon van. Időnként kinyílnak, aztán megint magukba zuhannak. Nem érdekled őket, szarnak rád, noha azonnal segítenek ha baj van. Kivételek is vannak, akik természetesen a barátaim. Ők a másik véglet, tudják mi az hogy élet, buli, nők, humor. És ilyen finnek is vannak, ők nagyon vendégszeretők, kedvesek, bármit szó nélkül megtesznek érted anélkül hogy viszonzást várnának. A finnek szerintem egyáltalán nem beképzeltek. Ezt inkább lehetne mondani a svédekre meg a norvégokra. Sajnos északon általában jellemző hogy zárkózottak, magunak valók ami - egyik finn barátom szavaival élve - szégyen. Szégyen hogy így kibasznak magukkal és megfosztják magukat egy csomó mindentől. Ez van és én sokat gondolkoztam ezen. Ennek történelmi okai vannak. Nem is hibáztatom őket inkább sajnálom mert nyilvánvalóan nem tudnak változtatni hiszen egy társadalomról egy népről van szó (persze a magyarokat is lehetne miért sajnálni meg szidni, de most a finnekről van szó).
A finn csajok nyitottabban mit a faszik de ez nem finn jelenség. De ők is zárkózottabbak. Ritka a belevaló jó csaj aki érti hogy miről van szó és nem bámul rád mint egy birka ha elnyomsz egy poént (ez a fiukra még inkább érvényes). Amúgy Helsinkiben is vannak gyönyörü lányok. Szépek, ápoltak, és nem a suttyó plázacica típus egyik sem. Egy szép finn lány sokkal kevésbé beképzelt mint egy magyar és nem öltözik úgy mit egy szajha.
A finnekre sokszor jellemző a gátlásosság is, nem tudják hogyan közeledjenek, zavarban vannak, így inkább kerülik a kontaktust. Elég kellemetlen mondhatom.

Az angollal mondhatom hogy csak kivételes esetben nem lehet zöldágra vergődni. A svédeket általában szidják de szerintem ez csak afféle hagyomány. A nyelv nem könnyű, ne becsüljétek le. Nekünk magyaroknak nyilván könnyebb de én nem vagyok rossz nyelvekből és szerintem a német sem nehezebb mint a finn. Sok a kivétel meg van egy csomó olyasmi ami a magyarban nincs. A magyar is köztudottan nehéz nyelv, a finn is az. Az tény, hogy a kiejtés baromi egyszerű. Nekem őszintén a nyelv sem tetszik olyan baromira, de ez szubjektív dolog.

Szumma szummárum, én nagyon hiányolom a közvetlenséget és a mindennapi élet azon barátságos oldalait amik itt magyarországon megtalálhatók. Amik valami melegséget visznek a mindennapi életbe. A barátságosságban is van valami furcsa. Időnként mintha szakadék lenne köztünk. A finn élet olyasmi mint egy rakás főtt krumpli, amiből kifelejtették a sót. Még tudnék mesélni sokat de már így is túl hosszú voltam.

BZoltan: nem találkoztunk mi a Bakersben véletlenül úgy egy másfél hónapja? (lehet hogy baromságot mondok)

Én nem fikázom a finneket én csak nem szeretek ott élni. Igaz kevés volt a pénzem is és szar helyen is voltam. Talán az élet jobb ha van pénzed és jó a társaság. De én egyelőre nem akarok újra próbálkozni. A finnek eledelét pedig azért nem eszem, mert a magyar jobb. A magyar konyha azért legyen már jobb mint a finn ok? Erről nem érdemes vitát nyitni. Akkor sem ha más kaják vannak és van ami itt nincs. A magyar borokról nem is beszélve.
A finnek kultúráját pedig jó ha megismered, de az én kultúrám a magyar és semmi szín alatt nem akarom lecserélni a finnre.

"Vagyis hibatlan ez a hely..."

Ilyen hely nincs.