Sziasztok!
Nagyon késö van, mégis úgy érzem muszály hozzá szólnom. Mi mérnök házaspár vagyunk a férjemmel. Nálunk az intellektuális szemlélet eröteljesen képviselve van. A lányom is erösen intellektuális. És tehetséges is. (az anyjára ütött :)) ) Matematikából, klarinétból, és most vitorlázni is visszahívták, mert annyira jól ment neki. Erös egyéniség, sok benne az " én ". Mikor iskolára került sor, én éreztem, hogy nála nagyon fontos egy olyan iskolát találni, amely az intellektuális képzés mellett a lelki oldalt is erösíti, egyensulyra törekszik. Saját életemben tapasztaltam meg, hogy ez nagyon fontos a boldogsághoz. Az hosszu történet, hogy hogy találtam a waldorf iskolára. A lányomnál nagyon bevált, igaz itt a tanár is teli találat volt. Nekünk ehhez az iskolához költözködni kellett. A férjem bizony nagyon nem örült. Rá egy évvel a lányom nyílt napja után odajött hozzám és megköszönte, hogy ebbe az iskolába irattam a gyereket. A nyiltnapról a legfontosabb észrevétele ez volt: A gyerekek minden percben tökéletesen azt csinálják amit a tanár mond, az osztály együttmüködik, és keményen dolgozik. Az nagyon nagy tévedés, hogy a gyerekek azt csinálnak amit akarnak, és saját elképzeléseiket vihetik végbe. Itt is a felnött irányít és a gyerek szót fogad. Másképp nem is lehetne, hiszen a felnöttnek van önálló felelössége. E nélkül nemhogy tanulni, de (aki már volt több gyerekkel az tudja) még csak gyerekekkel együtt lenni, vigyázni rájuk, sem lehet. (ha nem akarunk katasztrofát, vagy megörülni) SZval a szófogadás itt is alapvetö, de itt a tanár-tanuló kapcsolat alapja a BIZALOM. A gyerek bízik a felnöttben, hogy amit mond az jó, a felnött bízik a gyerekben, hogy az megtudja és akarja csinálni azt amit ö mond. Ehhez persze a tanárnak nagyon kell ismernie az osztályát, a gyereket, és el kell fogadnia olyannak amilyen. Persze ezt a szoros kapcsolatot, nyolcadikra feloldják abban az ütemben ahogy a gyerek saját lelkiismerete, erkölcsi rendszere kifejlödik, aminek remélhetöleg épugy szót fog fogadni , mint egykor a tanárjának. Az pedig, hogy milyen lesz ez az erkölcsi rendszer az nevelés kérdése. A waldorf pedagógia a toleranciát, az együttmülödést, az embertársak megbecsülését, a természet szeretetét helyezi elötérbe. Kötelességérzet szerintem itt azt jelenti, hogy szót fogadunk annak amit helyesnek látunk. (Bár ezt tenném a cigivel). Szval osztályzás helyett bizalom. És ez a lányomnál bejött, müködik. Én ugy gondolom , hogy ezt a pedagógiát megcsinálni nehéz. És itthon még kevés multja van. Meg az is igaz, hogy a világban most jelentös a versenyszellem, a másokon való átlépés céljaink érdekében. A lányomnál ez nem okoz hátrányt, mert benne mindig volt versenyszellem. És azért a külvilágot is látja. Most ennyit. Szép álmokat! Freyja