A holnapi Kisalföldből:

Vissza a jövőbe!
ETO FC: kényszerpályán a túlélésért

Kevés dolog foglalkoztatja jobban manapság a győri futballbarátokat, mint az ETO FC sorsa. A távozó ászok neve hallatán sokan már-már temetik a csapatot, különböző találgatások jutnak napvilágra, eladósodásról, kiesésről, vészhelyzetről beszélnek a zöld-fehér hívek. A valósághoz közel álló és egészen hihetetlen hírek, pletykák is terjengenek a városban, egy azonban közös bennük, az ETO-ért való aggódás.
Borbényi János, az ETO FC elnöke néhány hete megkeresésünkkor még türelmet kért, mondván: jó néhány tisztázatlan kérdés még megoldásra vár, ám most már ezek lezárulásával, készséggel állt rendelkezésünkre.
– Elnök úr, kezdjük a legfontosabb kérdéssel: tudja-e teljesíteni az NB I-es induláshoz szükséges nagyon szigorú feltételeket az ETO FC?
– Felelősséggel kijelenthetem, hogy az ETO ott lehet, ott lesz az élvonalbeli bajnokság rajtján – válaszolta Borbényi János. – Úgy gondolom, minden olyan körülménynek megfelelünk, amelyet a hivatásos alszövetség az indulás feltételéül szabott.
– Ezek szerint a klubnak nincsen tartozása?
– Köztartozásunk soha nem volt, illetve csak nagyon minimális, az adósságunk kilencvenöt százalékban mindig a játékosok, az alkalmazottak és a vezetők felé volt. Nem tagadom, ezen a téren még jelenleg is van némi pótolnivalónk, de ígérhetem, a bajnokság kezdetéig senki felé nem lesz tartozása az ETO-nak.
– Tartozás tehát nem lesz, de lesz-e csapat?
– Értem a célzást, és ha egy mondatban kellene válaszolnom, akkor azt felelném, hogy biztosan lesz. Azt, hogy milyen, arra természetesen a szakmai vezetés hivatott válaszolni. Persze ahhoz, hogy hű képet kapjunk a mostani helyzetünkről, néhány évvel, pontosabban hárommal vissza kell kanyarodnunk. Az kétségtelen, hogy Reszeli Soós István vezetésével annak idején kiléptünk a középszerűségből, de az is tény, hogy ez számunkra hatalmas anyagi áldozatokkal járt. A negyedik helyezésekkel ugyanis évközben nagyon jól kerestek a játékosok, mivel azonban a dobogóról végül is mindkét esetben lecsúsztunk, a terveinkkel ellentétben, nemzetközi porondra nem kerültünk ki. Ezáltal a kiadásunk jelentősen növekedett, bevételünk viszont a nemzetközi színtérre való kilépés elmaradása miatt nem lett. Ott álltunk egy jól fizetett csapattal és egy elszegényedő egyesülettel.
– És ekkor megkezdődött a meghatározó játékosok kiárusítása...
– Így is lehet fogalmazni, hiszen a működéshez, az életben maradáshoz valóban nagy szükségünk volt a pénzre. Ám azt is tudni kell, hogy Fehér, Korsós és a többiek olyan külföldi ajánlatokat kaptak, amellyel egy magyar klub sem tudott volna vetélkedni. Tudomásul kellett vennünk, hogy a profi futball kőkemény üzlet, és az értékeinkre bármikor lecsaphat egy-egy tőkeerős együttes.
– Mennyire voltak ezek igazából jó üzletek?
– Nézze, az első nagy „akciónk” Fehér Miklós eladása volt, s az érte kapott összeg jelentős szerepet játszott a költségvetésünkben. A következő évre játékoseladásból kétszázmillió forintot terveztünk, ám ennek Korsós révén „csak” a fele valósult meg. Közben a szurkolók, a szponzorok immáron valóban dobogós helyezést vártak el az együttestől, ezért tavaly nyáron jelentős erősítésbe vágtunk bele, egy sor új játékost szerződtettünk. Sajnos az eredmények nem az elképzeléseink szerint alakultak, s a nyolcadik hellyel messze elmaradtunk a várakozástól.
– Mi lehet ennek az oka?
– Rá kellett jönnünk, hogy sok jó játékos még nem jelent egyben jó csapatot is. Ráadásul az elmúlt bajnokságban minden rosszul sült el számunkra. Most már azt is elárulhatom, hogy nehéz volt követelni, szigorúbban fellépni a játékosokkal szemben, miközben folyamatosan tartoztunk nekik. Lidércnyomás volt ez az év, de tanultunk belőle, s most már csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Úgy döntöttünk, hogy elsősorban a saját nevelésű fiataljainkra támaszkodva, egy új csapat építésébe kezdünk. Új szerződéseket kötöttünk, az ETO-nál senki nem fog teljesítmény nélkül pénzhez jutni, reálisabb béreket állapítottunk meg, az egyébként vállalkozó játékosok alapfizetése, egy-két kivétellel, maximum havi kétszázötvenezer forint lehet.
– A hírek szerint az ETO-nál nemcsak a játékosok, de a vezetők, az edzők is nagy keresettel rendelkeznek, egészen mesés összegekről szól a fáma. Ezen a téren lesz-e változás?
– Öntsünk tiszta vizet a pohárba, én mint elnök, inkább csak hoztam a klubnak. A nagy tapasztalatú, többszörösen is bizonyított szakmai igazgatónk, Garami József havonta négyszázezer forintot keres, s csak összehasonlításképpen mondom, a Ferencváros vezetőedzője ennek a két és félszeresét kapja. Ezenkívül ésszerű leépítéseket is tettünk, Keglovich László immáron nyugdíjasként látja el az elnökhelyettesi teendőket, a távozó Győrfi László és Piski Elemér helyét sem töltöttük be, és nemrégiben négy újabb kollégánk, Mena Letícia, Sarman József, Kertész Zsolt és Kovács József is búcsúzott a klubtól.
– És búcsúzott jó pár játékos is, akiknek a távozásának okairól talán érdemes lenne tájékoztatni a közvéleményt.
– Állok elébe, kérdezzen!
– Akkor sorolnám a neveket. Csiszár?
– Tehetetlenek voltunk, lejárt a szerződése, és a Fradi ajánlata sokkal kedvezőbb volt a miénknél.
– Ferenczi?
– Kiderült, hogy már akkor aláírt az MTK-hoz, amikor visszatért hozzánk Zalaegerszegről. Most tárgyalunk a fővárosiakkal, s az biztos, hogy nem lesz nekik olcsó a csatár megvásárlása.
– Stark?
– Menedzserével opciós szerződést kötöttünk, amelynek a napokban a második részletét is teljesítette. Azt hiszem, hétszázezer márkáért el kellett adni.
– Herczeg?
– Érvényes szerződése volt ugyan, de olyan feltételekkel, számunkra olyan kötelezettségekkel, amiket nem tudtunk, nem akartunk felvállalni. Rengeteg pénzünkbe került volna, ha megtartjuk.
– Somogyi?
– A legnagyobb fizetést ajánlottuk neki, amiért garanciát vállalhattunk. Nem fogadta el, úgy döntött, hogy nem tér vissza hozzánk.
– Salagean?
– Lejárt a szerződése és az új ajánlatunkra, ami a korábbinál gyengébb kondíciókat tartalmazott, nemet mondott.
– Baumgartner?
– Új szerződést ajánlottunk neki, amit szóban többször is elfogadott, ám az utolsó pillanatban mégsem írta alá. Előre is kért volna egy bizonyos összeget, ha nagyságrendekkel kissebbet is, mint mondjuk Csiszár, ám ebben nem voltunk a partnerei. Átigazolása ügyében még senki sem keresett meg bennünket.
– Győrit az MTK, Kisert pedig a Kispest csábítja, velük mi a helyzet?
– Érvényes szerződésük van, s közöltük velük, hogy most nem eladók. Mindketten maradnak nálunk.
– Ez bizonyára jó hír a szurkolóknak, és most már foglalkozzunk a jövővel. Szép dolog a fiatalítás, a csapatépítés, ám közben eredményt is produkálni kellene, mert egyáltalán nem lesz könnyű megragadni a legjobb tizenkettőben.
– Ebben teljesen igaza van, mindent el kell követni azért, hogy az ETO a legmagasabb osztályban maradjon. Ez a csapat és a szakmai vezetés felé nem óhaj, hanem elvárás.
– Dehát az is tény, hogy az edző azzal főz, amije van, márpedig az ETO-nál a támadójáték már eddig sem volt éppen biztató. A rajtig megtáltosodhatnak a győri csatárok, vagy talán lesznek új szerzemények?
– Biztató, hogy Balla egyre jobb formában van, s remélhetően Markovics is végre képességei szerint játszik majd. Remélem, hogy Pest és Vayer is mielőbb teljes értékű futballista lesz, és akkor még ott van a két fiatal, Oross és Sütöri. Persze az erősítésről sem tettünk le, egy gólerős csatárt és egy rutinos bal oldali középpályást szívesen látnánk a csapatban. Keressük az ilyen játékosokat, főleg külföldön, de csak akkor vesszük meg őket, ha valóban a gárda vezéregyéniségei lehetnek.
– Ha már a játékosokról beszéltünk, nem hagyhatjuk ki a fiókcsapatot, az NB I B-be felkerült Motimot. Így, hogy szűkült a győri keret, jut-e azért az MTE-hez elég ETO-futballista?
– Megnyugtathatok mindenkit, ezen a téren sem lesz gond. Továbbra is biztosítjuk Botos Antal személyében az edzőt, és adunk Mosonmagyaróvárra kettős igazolású, valamint kölcsönjátékosokat is. A részleteket egyébként hétfőn beszéljük majd meg a Motim vezetőivel.
– Térjünk vissza még egy pillanatra az ETO anyagi helyzetére. Ellentmondásos információk látnak napvilágot a főszponzor, a Rába Rt. és a klub kapcsolatáról. Mi az igazság, mennyire bástya jelenleg a vagongyár?
– Bár az elmúlt években a költségvetésünk mintegy negyven százalékát a játékoseladások fedezték, nyilvánvaló, hogy a Rába nélkül nem létezne az ETO FC. A gyár természetesen támogatja a klubot, ám ez a szponzorálás a közelmúltban nem volt tervezhető. Az utóbbi időszak tárgyalásai révén viszont reális esély van arra, hogy hamarosan újra tervezhető módon kapjon támogatást az ETO a Rábától.
– A támogatást elemezgetve elkerülhetetlen az a kérdés is, hogy a város mennyire segít be az ETO FC költségvetésébe?
– Az utóbbi három évben előrelépés történt ebben a tekintetben. Bár a profi csapat támogatása soha semmilyen formában nem merült fel az önkormányzat részéről – ezt egyébként teljes mértékben elfogadjuk –, az utánpótlásra többször is kaptunk már célzott segítséget, és a műfüves pályához is jelentős összeggel járult hozzá a város. Nem panaszkodunk, de a jövőben még szorosabbra szeretnénk fűzni ezt a kapcsolatot.
– Végezetül még egy kérdés: összességében hogyan értékelné elnökségének elmúlt időszakát?
– Az elmúlt öt esztendőben voltak szép időszakok és kevésbé szépek, de a hullámvölgyből eddig mindig sikerült kikeverednünk, s nagyon remélem, hogy most is egy felemelkedés előtt állunk. Lehet fújolni, lehet még köpködni is rám, ám az tény, hogy a mai magyar labdarúgásban – amellett, hogy előtérbe helyeztük az utánpótlás-nevelést, jelentősen javítottuk a körülményeinket – a Győri ETO FC megőrizte működőképességét, nincs adóssága, s ez higgyék el, nem kis dolog.

*************

Stark újra itthon
Vayer a Sportkórházban

Úgy tűnik, Stark Péter mégsem szerződik Tunéziába. A Győri ETO FC védője kedden ugyan elutazott az afrikai országba, s a hírek szerint sikerült mindenben megegyeznie a két klubnak és a játékosnak is. Ennek ellenére fordulat állt be Stark ügyében, s most nagy valószínűség szerint a játékos egyelőre marad Győrben, ma már ismét a zöld-fehérekkel edz.
Nem edz viszont a csapattal Vayer Gábor, akinek a vállsérülése makacsabb a vártnál. A támadó a vállát csak korlátozott mértékben tudja használni, miután a szalagok mellett az egyik ideg is megsérült a testrészben. Vayer éppen ezért a Sportkórházban alaposabban is kivizsgáltatja a vállát. Az elhúzódó sérülés miatt a csatár az első négy bajnoki találkozót szinte teljesen biztos, hogy kihagyja. Most ugyanis csak kerékpározik és láberősítő gyakorlatokat végez.
Radovan Markovicstól a klubvezetés azt reméli, hogy idén beváltja a hozzá fűzött reményeket, s végre szállítja a gólokat. Erre pillanatnyilag kicsi az esély, mert Garami József vezetőedző szerdán a tartalékcsapathoz küldte a jugoszláv támadót.

parmalat