Márai Sándor

 

Négy évszak

 

Május

 

Pezsgö

 

Nyár eleji nap, oly fanyar és gyöngyözö, mintha pezsgöt

bontottak volna valahol; habja kifolyt, s most itt csillog

szénsavas gyöngyszemeivel a virágok kelyhében, a nök

szemében és mosolyában, a madarak sikolyaiban. Jóked-

vü, kissé mámoros természet ez. A mezö és a vetés is im-

bolyog, könnyedén, mintha szalonspicce lenne. Kedvem

támad énekelni. De a számlára gondolok, melyet pezsgö-

zés után mindig fizetni kell valakinek. Ezért hallgatok, a

részeg mezö közepén, mint aki csak betévedt egy zenge-

rájba.