Jelentős bizonyíték a 19. századi Szfinx teste. A Szfinx oldalain és a környező kőzeten mély, függőleges barázdák figyelhetők meg. Ezek vertikális eróziós barázdák a vízerózió jelei, amelyek a csapadékvíz lefolyásából erednek. Az esővíz idővel mély árkokat vájt a mészkőbe, különösen, ha a kőzet repedésekkel és rétegekkel rendelkezik. A szél és a homok szintén jelentős eróziós tényezők a Szfinx környékén (a testen és völgyfalon). Az erózió különböző típusainak kombinációja egyértelműen látható a Szfinx felszínén is. De a legjelentősebb eróziós nyom - a modernkori javításoktól mentes 19. századi Szfinx testen - a vízeróziós nyom.