Tételezzük fel, hogy a tudós az igazságot is keresi és nem csak a pénzt meg a hírnevet. Hogyan keresi az igazságot? Úgy, hogy az emberi érzékszerveket [látszólag] kiiktatja és mérőműszerekkel helyettesíti, és azt nevezi objektívnak, ami az emberi érzékszervektől függetlenül feltárul, mint igazság. Értjük?

A saját szemének nem hisz, de azt, amit a műszer mutat, azt elhiszi.

/.../ Pedig ha érzékszervei olyan tökéletesek lennének, mint amennyire a műszerei nem azok, akkor inkább hinne a saját szemének - de legalábbis igyekezne érzékszerveit tökélyre fejleszteni - ahelyett, hogy a ketyeréivel babrálna és az igazságot illetően azokba helyezné bizadalmát /---/