Kunffy Lajos: Kerti út virágzó bokrokkal

Jékely Zoltán

Fülledt májusi est

Mily Ceres önti őket folyton-folyvást,
Egyre pompásabb, színesebb seregben,
Nő-gyümölcsök tobzódó sokaságát
Szegény világunkra ki szabadítja?
A legbusásabb délolasz piactér,
A Conca d’oro öble nem pazarlóbb
Citrom-narancs-datolyavíziókban,
Mint ez a fülledt május-esti utca,
Kibomló lányok illatait ontván
S idomait ringatván véghetetlen
Bő áradásban, a bolondulásig
Éhes-szomjúhozó érzékeimnek,
Hogy e bőség észbontó sűrűjében,
Mint bűvös kertbe tévedt gyatra tolvaj,
Ki körték, meggyek, csattanó cseresznyék,
Piros fürtök, barackok, rózsa-szilvák
Tömkelegében kábán válogatván,
Végtére tettenérten úgy menekszik,
Hogy közülük egyet le nem szakított –
Hova kapjak? Melyikhez folyamodjam?

      – Istenség, e pompázatos gyümölcsök
gazdája, válassz ki egyetlen egyet
S szent áldomással tedd tulajdonommá,
S én azzal immár holtomig beérem!

      – Vagy, ha úgy véled, nem érdemelem meg,
Hozzámvaló jóságod úgy mutasd ki,
Hogy add nekem egyetlen éjszakáját
Egy vérbő, tettrekész törökbasának!