Szép estét kivánok!
****

Reményik Sándor

Úgy fáj már minden

 

 

Úgy fáj már minden, minden idebenn: 
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj, 
Minden, mi általreszket szívemen, 
Legyen az ember, muzsika, vagy táj, 
Úgy fáj már minden, minden idebenn. 

 

De néha egy-egy halk szó símogat,
S rejtekúton a szívembe talál, 
S álomba ringatja a kínokat, 
Elaltatja a multat, s a jövõt. 
Pedig be nehéz megtalálni már 
Az ösvényt, a szívembe vezetõt. 

 

Gyom és gaz benõtte az utakat, 
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok: 
Száraz kórók és keserû füvek, 
Minden, mi beteg szívembõl kihajtott. 

 

Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton, 
És szent a szív, mely küldi õt ezen, 
S mely liliomok magvát hinti el 
Ott, hol különben csak bogáncs terem. 

 

Áldott az óra és áldott a szél,
Mely liliomok messze magvát hozza, 
Magot, melybõl a békesség kikél