Konkrétan az volt (és ezzel nem Tatu alkalmasságát/alkalmatlanságát akarom bizonyítani, hanem csak tényeket rögzítenék).

Az U20 dream team az első évben a covid miatt lefújt bajnokságban a 4. helyen állt azonos győzelmi-vereség mutatóval, mint a hulla gyenge Falco.

A következő szezonban karácsonyig már leírtátok, hogy milyen rossz mutatóik voltak. Akkor került ki a csapatból Patai, Érsek Marci, Kiss Benedek, és Ralf Martinez. Na ekkor gondoltam én is, hogy vége a bajnoki álmoknak. Itt vette át a csapatot 2 meccs erejéig Levi, majd Tatu-Levi. Majd bajnokok lettünk egy tök fiatal kerettel a torony magasan esélyesebb Alba, Sopron, Rátgéber előtt úgy, hogy a döntőben kétszer megvertük az Albát. (Csak emlékeztetőül az Alba kerete: Sodiq (208-as fekete, korábbi bajnoki MVP srác, Lukács Norbi, Takács ikrek, Balsay a kezdőben, a padon meg négy válogatott: Kass, Takács Erik, Góbi Marci, Kertész). Aztán volt egy veretlen alapszakasz, majd a félresikerült bajnoki döntő.

Azt gondolom amúgy, hogy a döntő azon ment félre, hogy az idényt a Komárnóban korábban befejező Balogh Máté engedélye 1 napot csúszott a FIBA-tól, így a döntőre nem nevezhettük, és center nélkül kellett felállnunk.

Ettől függetlenül volt labdánk a Rátgéber ellen, de nem ment be. Ezen múlt a legjobb 4-be kerülés.

Tatu is hibázott szerintem: kulissza titok: Takács Kristóf nem Dunai Zéténnyel párban, hanem Kenéz Csabival szeretett volna játszani. Kiss Magyi játszott Csabval, akiket már az első, MAFC elleni meccsen is relatív sokat ültetett. Így mindenkiben volt egy feszkó. Így, vagy úgy. De szerintem Máté engedélye volt a döntő momentum.

Mégegyszer: nem a vitához szerettem volna hozzászólni, csak egy kis megemlékezés. Szép idők voltak, kevés szó is esik róla. A legyőzött csapatok játékosai NB1 A-ban tolják, a mi csapatunk meg szétesett.

De azért néha-néha vissza nézem a döntő meccseit. Szép, szebb jövőt!❤