A Héber Iratok szövegéhez fűzött magyarázatként ezért állíthatta William H. Green tudós: „Biztonsággal elmondhatjuk, hogy egyetlen más ókori könyv sem került el hozzánk ekkora pontossággal!”

 

William H. Green hazudik. Össze sem tudta hasonlítani a talmudisták újhéber bibliáját

azokkal az írásokkal, amelyek az Úr Jézusnak, az apostoloknak és Júdeus Philonnak 

a birtokában voltak az első században is, hisz miután a masszorétáknak nevezett

talmudista zsidók,akik a héber bibliát megalkották, minden nem tőlük származó korábbi írást megsemmisítettek. Így William H. Gfeennek azokat nem volt lehetősége megvizsgálni és összevetni a talmudista héber jehovás írással. A magyar katolikus lexikon így ír erről:

 

maszoréták: Kr. u. 750-1000 között élt zsidó szövegkritikusok, a →maszóra tudósai. - Céljuk a Szentírás héb. szövegének (beleértve a helyesírást, olvasást és értelmezést is) egységesítése és rögzítése. Kezdetben másolóknak, a 11. sz-tól pontozóknak is nevezték őket. A tibériási és a babilóniai hagyomány alapján két csop-ba oszthatók. Különösen nagy tekintélye volt az Áser családnak Tibériásban. Hogy tevékenységüknek érvényt szerezzenek, lehetőleg minden korábbi, nem maszoréta szövegű szentírási kz-ot megsemmisítettek. Hatásuk 1000 k. a córdobai kalifátuson keresztül Eu-ra is kiterjedt, s főként a héb. kiejtésben érvényesült. Maimonides közvetítésével Áron ben Móse ben Áron szövege lett a mérvadó. →Szentírás, I. **

BL:1173.

 

 

A 12.századtól tehát a maszoréták eltértek a korábbi kiejtési szabályaiktól. A Talmudban és a Misnában rögzített korábbi kiejtési szabályoktól eltérő, teljesen új hangzású szavakat alkottak,

amelyek eltértek a kumráni zsidó szekta írásaiban használt kiejtési szabályoktól, de elsősorban

a Septuaginta fordítást megelőző a próféták által használt írásmódtól is.

 

Így lett a korábbi Adonból -  Adonaj, Jézus-ból - Jehosua stb.

 

Ezen felül az Adon Istennévnek  a YHWH -Jahu, Jahó istennévre való felcseréléséhez minden olyan

név -beleértve a próféták neveit is - átalakítása vált szükségessé, amely nevekben korábban Adón

illetve ÉL szerepelt. Ha nem tudták a név elejére beleírni a Jahu-t , mint például Eliou, azaz Illés esetében, akkor hozzátoldották a név végéhez. Igy lett Elioi-ból Elijahu.

 

Miután megsemmisítették még a saját korábbi írásaikat is, sőt a Jerikó melletti barlangban talált

írásokat is,azt gondolták, hogy a csalás soha nem fog kiderülni. A Septuaginta Szentírástól való

eltérést azzal magyarázták, hogy a Septuagintát fordító zsidó írástudók, kevésbé ismerték azt a nyelvet, amelyből fordítottak. Nem kevesebbet állítottak a maszoréták, mint azt, hogy azok az Jeruzsálemi Templomban szolgáló írástudók,nem ismerték a próféták írásainak helyes kiejtési

szabályait, sőt a szavak jelentését sem. DE ők, akik ezer évvel utánuk születtek tökéletesen tudják,

hogy hogyan kellett volna ezer évvel korábban kiejteni bizonyos szavakat.

 

A maszoréták pechjére 1947 óta előkerültek olyan írások, amelyek nem tartalmaznak  a maszoréták

által kialakított új magánhangzós pontozásos rendszert. Ezen kívül előkerültek i.e. 9-8 századból

olyan ó-kánaáni és föníciai írásmódot használt írások, amelyek semmiféle pontozást nem tartalmaznak

a magánhangzók megjelölésére. Úgyszintén  fennmaradtak a  zsidókból lett Jézus tanítványainak az írásai, amelyek hemzsegnek a prófétáktól való idézetektől, amelyek évszázadokkal a maszoréták által létrehozott biblia korát megelőző időből származnak.

 

A régészek is rájöttek, hogy nem tudnak mit kezdeni azokkal a helységnevekkel,amelyek a héber

bibliában találhatók, mert azokat , úgy abban az alakjában nem lehet fellelni. Ezért a Septuaginta Szentíráshoz fordulnak pontosabb információért.

 

A maszoréták írásait ajnározó keresztény egyházak teológus professzorai , mit sem törődnek ezekkel a tényekkel. Khrisztosz urunkat megvető talmudsita zsidók írásait többre becsülik a Septuagintát fordító

70 szentnél, sőt még az Úr Jézusnál és apostolainál is. A 15. századtól kezdve teljesen félredobták

a Szeptuaginta Szentírást.