Ezért Jézus, Pál apostol és mások, akik gyakran idéztek az ókori bibliai íróktól, nem kételkedtek az általuk használt másolatok pontosságában."

 

Az Úr Jézus és az apostolok olyan kéziratokat ismertek és idéztek,amelyek nem voltak beszennyezve a borjúisten YHWH nevével.

 

Ezzel ellentétben a kumráni napimádó, varázsló szekta írásai nem szentektől származtak, hisz tartalmazzák a borjúisten YHWH nevét.

 

Ugyanez elmondható Khrisztus Urunk legnagyobb ellenségei, a talmudista zsidók 

által megalkotott héber bibliával kapcsolatban is.

 

A héber biblia megjelenése előtt egy több minr egy évezreddel nég megvoltak

a megbízható írások. Úgy káldeus nyelven, mint az abból fordított görög nyelven.

Ezek bizonyíthatóan Izrael szentjeinek munkái voltak. Az Úr Jézus és az apostolok

ezek birtokában voltak, nem voltak ráutalva arra, hogy a napimádó, varázsló, kumráni szekta írásait használják, amely be volt szennyezve a borjúisten YHWH nevével.

 

Philon Judeus,aki az Úr Jézus és az apostolok korában élt, még bírtokában volt,mind a káldeus, mind a Septuaginta görög írásoknak. 

 

Philon Judeus ezt írta:

 

"Hisz ki ne tudná, hogy minden nyelvnek, különösen pedig a görögnek gazdag eszköztára van, ugyanazt a gondolatot, amikor mintegy lefordítja vagy körülírja, sokféleképpen fejezi ki, hol ezt, hol azt a kifejezést alkalmazva. E törvénykönyv esetében – mondják – nem így történt: a tulajdonképpeni értelemben használt szavak (kyria onomata) pontosan megfelelnek (synenechténai eis tauton) a másik nyelv tulajdonképpeni értelemben használt szavainak, a görög a káldeusnak,5 s tökéletesen ráillenek arra, amit jelölnek (tois délumenois pragmasin). Nézetem szerint ugyanis, mint ahogy a geometria és a dialektika fogalmai sem tűrik meg a fordításbeli következetlenséget, hanem az eredetileg megválasztott elnevezésük változtatás nélkül végig ugyanaz marad, nyilván ők is ugyanilyen módon ötlötték ki a tárgyukhoz illő szavakat, melyek egyetlen lehetőségként és a legérzékletesebben fejezték ki a jelölendő dolgokat. Erre a legnyilvánvalóbb bizonyosság a következő. Akár görögül tudó káldeusok, akár káldeusul tudó görögök veszik kézbe egyidejűleg a két írást: a káldeus nyelvűt és a fordítását, úgy csodálják és tisztelik őket, mint két testvérművet, vagy inkább mint olyanokat, amelyek a tárgy és a szóhasználat szempontjából azonosak egymással, és tolmácsolóikat nem fordítóknak nevezik, hanem szent tanítóknak és prófétáknak, akiknek gondolkodásbeli világosságban sikerült fölvenniök a versenyt Mózes legtisztább szellemével. Mózes élete II. 38–41 (Bollók János fordítása)