A szent felismeri a szentet, a felismerése egy pillanat

Hogy hozzám lép a Kegyelem, hiszen Kegyelem, azért lép hozzám, az még nem a szentségem

Hogy azt gondoljam az a szentségem, csak annyi abban a részem, hogy hozzám lép a Szent, hiszen rám is esik a fényéből

Ha felismered a szentet, akkor felismered a mélységemet ugyanúgy, ha mellettem áll a Szent, Őt is felismered, de az nem a szentségem

Annyi lesz bennem a szentség, amennyire befogadom az akaratomba a Szent akaratát

Hogy azt gondoljam, szent vagyok, miközben menekülnek tőlem a szentek, ki fogja nekem megmutatni a mélységemet?

Hogy hol marad az alázatom, és az áldozatom, nyilván nem küzdöttem ki azokat, ha menekülnek tőlem a szentek

Ha nem ismerem fel a szenteket, az nyilván nem a hiányosságuk

Hogy összetévesztem a Kegyelmet a szentségemmel, hiszen azt könnyen teszem

Majd amikor felismerem a Szent magasságát tőlem, akkor kezd derengeni a számomra a mélységem

Az a megismerésem meg nyilván az akaratában történik meg velem

Ami úgy kezdődik, hogy alázat, és a felismerésemben meghozott áldozatomban folytatódik