Reményik Sándor
Isten    

Uram, olyan egyforma minden szolgád 
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra 
Keresztet tűznek-e vagy csillagot. 

Uram, én békén hagylak az imámmal, 
De Te se kívánj a szívemtől semmit, 
Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor 
Mosta le rólam a Te törvényeid. 

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten, 
Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad, 
Olyan igaz, hogy én formállak Téged
És nincs Uram, én rajtam más hatalmad. 

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén, 
Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,
Amíg csillagbetűkbe írva látlak: 
Uram, lesz még találkozásom Véled.