„Leányom, Lelkem kedvese, nem tudtad?
Nem tudtad, hogy Lelkem a te semmiségeden pihen? Nem hallottad, hogy gyönyörűségemet lelem abban, ha Arcomat teljesen felfedem a gyermekek előtt? Nem olvastad:

"Ki nem keresett, rám talált,
fölismert, ki utánam nem járt."

- Teremtőd a te örömöd,
- Felkented a te Szerelmed
- Szentlelkem a te Fáklyád.

Váljék javadra, gyermekem, mindaz az adomány, amelyet neked adtam, és állítsd helyre házamat!
Amikor egyszer egy folyó mellett jártam, megpillantottam egy víz hozta fát, amelyet a világi áramlat sodort magával. Fölé hajoltam és kiemeltem a folyóból. Hazavittem és elültettem gyönyörűségem kertjében.

Egy száraz fadarabból, belőled, fát alkottam. Így szóltam: "Növekedj! Növekedj és verj gyökeret kertemben, az én birtokomon. Bimbóidból árassz illatot, mely megenyhíti igazságosságomat." Így szóltam: "Gyümölcsfürtöket teremsz minden hónapban és leveleid sokak gyógyítására szolgálnak." Időnként kedvem szerint megnyeslek.
Gyönyörűségemre szolgál, ha látom, miként bimbóznak virágaid, és hogyan növekednek folytonosan gyümölcseid. 

Egyedül csak a szentélyemből folyó Víz segítheti növekedésedet és adhat neked életet. Én, Jahve vigyázok rád, hogy növekedj. Kedvemre van, hogy olykor felszedjek víz hozta fákat. Életet tudok adni mindazoknak, akiket utamon felszedek.”