csak utólag, vasárnap délelőtt tudtam megnézni a meccset, szerencsére nem nagyon kellett izgulni, gyakorlatilag a tartalékcsapattal is gálaelődást tartottak a srácok.

Brahim kapcsán a szezon előtt többnyire inkább a kétségek hangján szólaltunk meg (sőt, emékeim szerint pár idetévedő Milan-szurkoló is), ezzel szemben mostanra kijelenthető, hogy nagyon jó döntés volt visszaépíteni a keretbe. ugyan tartósan kiemelkedő teljesítményt valószínűleg nem várhatunk el tőle (párszor láthattuk is, hogy azért képes el-eltűnni), de ha a teljes skillsetjét vesszük alapul, Brahim kicsit olyan, mint ha egy házibuli-gruppen alkalmával fogant volna Isco, Asensio és José Callejón szerelemgyerekeként. technikás, mint a korai Isco, jó az indulósebessége, húsz méteren belül távolról is veszélyes (mint Asensio), a befejezései pedig pontosak, éppúgy, mint anno Callettié voltak. persze sok múlik még a BL-döntőn, ám összességében ezt a szezon negatív előjellel már semmiképp sem láthatjuk el (a + és ++ csillagozás közül lehet választani), és ebben Brahim szerepe is megkérdőjelezhetetlen. 

Gülü. végre-valahára megkapja a játékperceket, végre-valahára látjuk őt a pályán - az amit tőle látunk, több mint biztató. bárki bármit mond, az elmúlt évtized a klub modernkori történetének legsikeresebb tíz éve volt, és az öreg maffiózó a folytonosság elvét követve jelenleg is úgy legózik, hogy a következő évtized is pezsgődurrogástól legyen hangos.