„Én vagyok. Fogadd békémet! Már több mint három éve tanítalak, ugye?

Legyen bizalmad tehát, most sem foglak elhagyni. Az én kötelékeim örök kötelékek. Te hozzám vagy kötve. Én és te, te és én. Mindörökre a szeretet egységében! Ó igen!

Vágyakozz utánam! Kegyelmemben vagy. Vágyakozz utánam, Istened után! Vágyakozz utánam, Atyád után! Éreztesd velem, hogy te nem tartozol a világhoz! Szerezz nekem örömet virágom, és fordulj felém, az én világosságomat keresd! Szomjazz rám, éppen úgy, mint a virág, amelynek gondozóra van szüksége, hogy megtartsa szépségét! Akarj engem, akard világosságomat, akard forrásaimat! Növekedj, kedves, növekedj hitedben!  Jöjj, megsúgom neked azt a részt, amelyet a Szentírásból a következő találkozón fel fogsz olvasni. Támaszkodj rám, és én támogatlak téged. Ne feledd, hogy semmi vagy! Engedd meg, hogy én legyek minden a te semmiségedben! Mindig ügyelek lámpásod olajára, sohasem hagyom kifogyni. Én fogom égve tartani lángodat, sohasem hagylak sötétségben. Békében vezetlek, ezért azt kívánom, hogy engem soha ne veszíts el szemed elől.

Én vagyok.

Nyugodtan kérdezz! 

 Én támasztottalak fel .

….. , fel fogom támasztani a holtakat, már ott vagyok a holttestek mellett. Olyat fognak maguk körül látni, amiről még sohasem esett szó, és olyasmiről fognak tanúskodni, amit eddig sohasem hallottak. Akiknek sohasem beszéltek szépségemről, meg fognak látni engem, a Világosságot. Akik sohasem hallottak szeretetemről, meg fogják érteni és megtérnek. Ők lesznek Szavam új edényei, akik visszahozzák hozzám az ifjúságot. Igen, az idegenek lesznek azok, akik újjá fogják építeni Egyházamat. Újjá fogják építeni a régi falakat. Gondozni fogják, ami parlagon maradt. Mindent helyreállítanak, ami most romokban hever. Nem vetted észre?

Megsokasítom őket, csak várj és figyelj. A Szeretet Szeretetként tér vissza. Mindig veletek vagyok. Jöjj most, pihenj meg bennem! Mi ketten?”