Az alapja pedig az lehet, amiről beszéltem. Amikor hangokat nyomatékosítunk a magyarban, ösztönösen kétféleképp tesszük pl. szö, vagy esz - tehát nem csak balról jobbra, hanem jobbról balra is tudunk képezni hangokat. Mert ez már "hangkép" kétféleképp mégis egy. Ősi alapelvünk, ugye, hogy egy egészhez két fél kell... Ez a két gyök, tehát azonos jelentéssel bír. A szö elé és után is helyezhetjük a képzőket.

 

--

 

hangátvetés a sz -hangunk előtt és után, ill. klasszikus szóképzések előtte és utána:

 

sz - ő - ke

 

ő - sz

 

ő - sz - i ke

 

i - sz - zó

 

ü - sz -ök

 

ü - s - t

 

f - ü - s t