"Amennyiben csak annyiból áll az „univerzum tudása”, hogy ismerjük a napfordulókat, az évszakok változását, az év napjainak a számát, akkor az valóban csak az előember, vagy ősember tudása az univerzumról."

Az én értelmezésem szerint (a bizonyítékok fényében) a 12000 évvel ezelőtti ember (mínusz 1-2 ezer év), legalábbis Délkelet-Törökországban foglalkozott a csillagos égbolt tanulmányozásával, vizsgálta, értelmezte a csillagállásokat, égitest mozgásokat. A bizonyítékok szerint tisztában voltak a napfordulókkal, napéjegyenlőségekkel. Legalább ismeretes volt számukra az évszakok változásának mintázata és az égitestek mozgásának periodicitása. Ezek a megfigyelések és ismeretek hozzájárulhattak ahhoz, hogy az ősi emberek időmérési és időszámítási rendszereket alakítsanak ki, amelyeket az évszakok változásainak és más természeti jelenségeknek megfelelően állítottak be. Ezért valószínűsíthető, hogy az ősi Karahan Tepe és Göbekli Tepe őscivilizációja közel állt a 365 napos évet meghatározó pontosabb időszámításhoz, bár ennek pontosítására további kutatásokra lesz szükség. A civilizáció tagjai nyilván felhasználták megszerzett csillagászati tudásukat, az évszakok ismeretét stb. a mezőgazdasághoz és az ünnepekhez, valamint a kulturális és vallási rituálék időzítéséhez. A régészek nemrég arra utaló jeleket találtak, hogy évszázadokkal a Gobekli Tepe megjelenése előtt a kőkorszakban élő vadász-gyűjtögetők a régióban kis, állandó településeket építettek, ahol közösen éltek, megosztva táplálékaikat. A megosztás társadalmat jelent. Csillagászat - mezőgazdaság - állandó települések, táplálék megosztása.... csak így lehetett.