Ágai és Borsos témája a keretek mélysége volt a Kézi Vezérlésben (a Veszprém és a Győr kapcsán merült ez fel).

 

Ágai azt vetette fel, hogy talán jobb az 1 soros + néhány hasznos csere típusú keret, mint 2 minőségi sor, mert ott nehéz mindenkit tűzben tartani, illetve az sem egyszerű, hogy a "főszereplő" típusú játékosok (de Paula stb) a részfeladatokat hatékonyan oldják meg (gyere be 10 percre, aztán jön a másik), ehhez nem mindenki tud olyan jól alkalmazkodni, mintha több időt kapna.

Borsos mondta, hogy azért nem biztos ebben, mert ha a szűk rotációjú csapatokban bejön egy-két kulcsembernél a sérülés, akkor nagyon nagy a gáz, mert nincs kihez nyúlni.

 

Az mindenesetre látható, hogy a Bietigheim lényegében egy cserével (belső posztra) Final Fouros, és hát többnyire az Esbjergnél is az alapsor játszik (a visszavágó inkább kivétel volt, amikor sérülés? betegség? miatt többet cserélt bele Jensen). A Metz inkább átmenet, a Győrnél meg (elvileg) kettő teljes sor van.

 

De női kéziben olyan szűk az elit, hogy két minőségi teljes sora azért keveseknek van (meg azt ki is kell gazdálkodni +  a már említett ego menedzsment).

 

Nekünk mondjuk két sorunk lesz jövőre, egy olyan edzővel (?), akinek ilyen helyzetek kezelésében nincs rutinja.

Szerintem részben ebbe bukott bele Danyi és Kirkely is. Bár nyilván szakmai problémák is lehettek.

Martin ellen viszont (gondoljunk róla bármit) nem lázadoztak. Persze x BL győzelem után nyilván olyan tekintélye volt Győrben, hogy nehéz lett volna kikezdeni (még ha a második időszaka már nem is sikerült olyan jól).

 

Szóval szép feladat előtt áll Heine (ha ő marad).