A rehab nem kórházi detox, ahová az utcáról is bevisznek. Látniuk kell rajtunk a motivációt, hogy mi ezt tényleg akarjuk, különben a többieket is demoralizálnánk. Nekem is túl szigorúnak tűnt annak idején, de már úgy gondolom, jó, hogy így van. Pl. teljesen megütköztem azon, mikor egy hónap után Rákosligeten azt mondták, hogy úgy látják, én csak félszívvel csinálom ezt a terápiát. Bizonyítanom kellett, hogy nincs igazuk. És még így is majdnem kirúgtak egy ostoba naplóbejegyzés miatt, amiben az egyik ápolóra tettem valami tiszteletlen megjegyzést (afféle naplószerűséget kellett írnunk mindennap az érzéseinkről, benyomásainkról). Elkötelezettséget kell mutatni végig és dolgozni, nem lehet csak úgy melegedni ott. De így az ember meg is becsüli magát, és komolyan veszi a terápiát. Volt, akit kirúgtak több hónap terápia után, mert megszondáztatták szúrópróba-szerűen, és jelzett az eszköz. Persze megvolt az illető magyarázata a sok rumos kockáról, amit megevett, de mi, többiek igazságosnak éreztük a döntést, mert ha nem küldik el, akkor ezek után automatikusan lazult volna a fegyelem, és ez senki gyógyulásának nem tett volna jót.