nem bánt, dehogy
csak mardosó fájdalom
ma is úgy ébredtem
az életet fájlalom

engesztelő kezed
simít talán egyszer
elvesztő tervedet
átélem ezerszer

ne tétovázz ölni
ide döfd gyilkodat
te is átérezted
én is a kínodat

felejtsd e sorokat
felejtsd el örökre
mert ki ezt élteti
fuldoklik hörögve

tedd kezembe kezed
ne nézz soha hátra
elpusztul a halál
nap ébred világra