No akkor egy EDC-emberkés...

Íme egy - ahogy Raszta Fáni (M5), a multikulti művelt gyöngyszeme mondaná - ehte
ungarisse folkszkunszt, a PTA késmúzeumának irodalmi vonatkozású szerzeménye.

(A vizilótörpepöcs és hittársai ne olvassák el és ne nézzék meg!)

Útpadkássy Ernő: Az öreg kanász és a tengeri. Szép, lírai hangvitelű novella.
Az öreg, a szögedi spanjától kapott egy halaskést. Egy kardhalast. Azért nem halasbicskát,
mert ki hallott már összecsukható kardról... Szóval kardhalaskést. Praktikusan azzal lehetett
hámozni a tengerit, amikor a kondát a szomszéd falu kukoricásában makkoltatta.

http://keptarhely.eu/images/2024/04/30/v02/20240430v02yesnln.jpeg

Egyszer,mikor az öreg egy finom tejeskukoricát sütögetett a kés hegyére szúrva - ez az
eljárás saját fejlesztés volt - egyszercsak a majdnem készre sült cső beleesett a parázsba
és pillanatok alatt szénné égett. Ezzel sok munkája veszett kárba. Ennekutána komoly
irodalmi műben meg nem jeleníthető tevékenységekre utaló szavakat használt felszólító
módban. És még éhes is maradt.

http://keptarhely.eu/images/2024/04/30/v02/20240430v02y00i0w.jpeg

Az öreg kanász levonta a tanulságot, legközelebb a késsel egy nyársat fog faragni. Csak
még nem talált hozzá megfelelő minőségű hőálló acélt.

http://keptarhely.eu/images/2024/04/30/v02/20240430v02yrobly.jpeg

Mi az igazi tanulság? Hiába pókos a késed, ha nem tudod hogyan használd, hiába fened,
polírozod, csak pofáraesel, mint sok más esetben is.

ui: Én időben szóltam!  :-)  :-P