(folytatás)

 

A Hill szféra nagyjából egy gömb alakú térfogat, " amelyben az égitest a központi égitesttel szemben örökre képes megtartani az eredetileg is körülötte keringő testet (holdat, műholdat stb.)" - írja az űrhajózási lexikon.

 

Mint mondtam az üstökösmagnak is van ilyen Hill burka, amelyet visz magával a mozgása során. Ez maga az üstök (vagy más néven kóma), amelyben felhalmozódnak azok a részecskék, amelyek a Nap melegítő hatására kiszabadulnak a magból, de a mag vonzása miatt belül maradnak a Hill szférán. Vagyis az üstök is gömb alakú, és nagysága éppen akkora, mint a Hill gömb.  A magból kiszabaduló részecskék a mag körül keringenek a burkon belül, és követik a magot, mintha műholdak lennének.

 

 

Amikor az üstökös még messze van a Naptól, akkor az előzőekben elmondottak alapján a Hill szférája egészen nagy. De ahogyan közeledik a Naphoz, a Hill gömb átmérője folyamatosan csökken, és amikor a legközelebb van a Naphoz az üstökös, akkor a legkisebb átmérőjű a kóma. Amikor pedig már távolodik a Naptól, újra növekedni kezd a burok átmérője. 

 

De mindezt sajnos a csillagászok nem tudják. Ezért nem sikerült nekik megfejteni mind a mai napig a következő rejtvényt. 

 

Megmérték az üstökösök kómájának a méretét naptávolban és napközelben. Azt tapasztalták, hogy naptávolban nagyobb, mint napközelben. De az ő logikájuk szerint fordítva kellene lenni, mert napközelben erősebb a Nap melegítő hatása, így több részecske szabadul ki az üstökösmagból, ergó a kómának napközelben kellene nagyobbnak lenni.

 

De éppen fordítva van. És mi már tudjuk, hogy miért. 

Ők még nem tudják. A csillagászok csak abban tudnak gondolkodni, amit látnak. 

Azonban a burok (Hill gömb) nem látszik a bolygók körül. Így nem tudják, hogy az üstökös körül éppen a Hill gömböt látják kóma formájában. 

 

A csóva is érdekes, de az egy más kávéház.