Mindezalatt Münchenben:

 

A 2024. december 15-i menetrendváltással visszatér az S5 a térképre és a hálózatba, miután 2009-ben a legutóbbi vonalrendezés során kikopott onnan. (Annak, aki nem ismerős: hét nyugati ág van, ezek a hőskorban 1-7-ig voltak számolva, aztán a reptéri vonal S8-at átmérőssé tették, így egy szám mindig felesleges volt.)

 

Ez elvileg egy szép nagy win-win helyzet lesz mindenkinek, ugyanis az állandó késések által sújtotta S7 (Wolfratshausen-Kreuzstraße) nyugati és keleti ágát szedik szét a manőverhez.

 

A gyakorlat másként fog kinézni.

 

Az új S7 innentől nem nem fonódik be a Stammstreckébe, hanem a Donnersbergerbrückétől a felszínen fog haladni a központi pályaudvar egy eldugott vágányához, papíron meghagyva, a gyakorlatban felszámolva a vonal belvárosi kapcsolatát (a sétálóutca széle hirtelen legalább 5 perc gyaloglásra került az eddigi nulláról). Ez azzal is jár, hogy mivel csak a Donnersbergerbrückén lehet átszállni a többi S-Bahn-vonalra, ott komoly tömegjelenetek lesznek. Alternatív megoldásként a Marienplatz felé tartó utasok Harrason fognak átszállni, miközben az U6 is minden, csak nem a béke szigete csúcsidőben. Aki a belváros keleti részébe tart, annak a Heimeranplatz lehet még kézenfekvő átszállási lehetőség - az U5 viszont olyan zsúfolt, hogy csúcsidőben a gyengébbnek gondolt irányban is állandó a tömegnyomor így is, az U4 meg az örökös jármű- és személyzethiány miatt ki se jut odáig.

 

Aki hétvégén kirándulni megy, az is szívni fog, a kényelme legalábbis komolyan sérül.

 

Sebaj, a wolfratshauseni járási előljáró nagyon örül az utasok nevében is. Nem biztos, hogy érti, hogy az elverődéseknek nem elhanyagolható része adódik abból is, hogy Höllriegeslskreuthtól kifelé csak két állomáson lehet keresztezni és kb. minden vonal mindig késik csúcsban.

 

Az S5 Pasing (csúcsidőben Germering-Unterpfaffenhofen, netán Weßling) és Kreuzstraße között fog közlekedni. Csúcsidőben az eddig (az állandó lemondások miatt leginkább papíron az Ostbahnhoftól nyugat felé) tízpercező S8 is visszakerül húszperces követésre. Tűkön ülve várom, mennyivel lesz az új felállás megbízhatóbb az előzőnél, elvégre is a pálya Giesing és Kreuzstraße között továbbra is egyvágányú marad kemény három keresztezési lehetőséggel.

 

Az üzemeltető DB nagyon boldog: csúcsidőben óránként és irányoként hárommal kevesebb járművet kell valahogy átpréselni az alagúton. Ez papíron tök csábító, de minden üzemzavarnál az szokott lenni az első lépés, hogy a tízpercesre sűrítő vonatokat minden vonalon lemondják. Üzemzavarból pedig minden hétre fog jutni legalább egy-kettő továbbra is, így meg már csak hat vonatot lehet kihúzni, hacsak nem nyúlnak a régi, jól bevált technikához, hogy az S7 mintájára az S5 is Giesingben forduljon ilyenkor.

 

Szubjektív rovat:

 

Életérzésben érzékelek még egy komoly visszaesést. A járat két ága homlokegyenest különböző, ám egyformán látványos, a maga módján mesés útvonalon halad: Wolfratshausen felé az Isar völgye fölött, erdők mélyén, parádés kilátással. A keleti ág onnantól, hogy elhagyja az utolsó délkeleti alvóvárost, mezőkön, tanyák között, alpesi panorámával. Az ember nem gondolná, hogy légvonalban harminc kilométerre sincs a müncheni belvárostól. Harapni lehet a vidéket, a friss levegőt, a szentséges nyugalmat. A külső részen utasok sem igazán vannak (kirándulóforgalom hétvégén igen), az ülőhely kb. borítékolható. Nekem a kedvenc vonalam itt az aglóban. Biztos, hogy még egyszer végig fogom utazni a teljes vonalat, amíg megtehetem :)