Nagyon sokáig nem tudtam kezelni a sikert és az elismerést, most is elkezdtem írni, hogy miért nem olyan nagy durranás, amit az elmúlt majdnem 7 évben végig vittem, de azért egy objektív listát készítve és áttekintve, azért tényleg akad egy-két dolog. Még úgy is, hogy 2021-2023 közötti időszakra a stagnálás és a vergődés volt a jellemző, de végre volt bátorságom elmenni pszichológushoz és nem túl meglepő módon sokat segített, hogy tovább tudjak lendülni. Még nem telt el az év első fele, de már most több dolgot tettem magamért (olyan dolgokat, amelyek előre mutatnak, a hasznomra vannak /fejlődési lehetőséget biztosítanak), mint az előző 3 évben.

Mai napig nem tudtam megbocsátani magamnak, hogy a kisebbik húgom esküvőjén tört rám egy komolyabb piás-depressziós őrjöngés. Ő már réges-régen megbocsátotta, a legtöbb vendég - szerencsére - észre sem vette, mert addigra már a többségben is volt rendesen, de nekem nem megy, rettenetesen szégyellem és utálom magam érte.
Azért jó, hogy már nagyon el kell merengenem, hogy felidézzem a beállás fokozatait, a kezdeti kellemes zsibbadástól - amiért ittam - az egyre idegesebb rátöltögetésen keresztül (amikor próbálom fenntartani ezt a kellemes állapotot, de persze nem sikerül, mert mindig túllövök a célon) egészen a nagy világfájdalomig, amikor már rettenetesen sajnálom magam, és mindenki szarik rám/csak bánt és szemétkedik velem, senki sem szeret, stb.