Bico, Bicó, Biczó: Az elterjedése alapján magyar eredetű családnévnek tűnik. A magyaros Biczó írásmód mellett ugyanis a rekonstruálható szlávos alakok mint Bico, Bicov, Бицо (Bico), Бицов (Bicov) stb. csak esetlegesen, több nagyságrenddel ritkábban jelennek meg. Magyarnak tekinti Kázmér Miklós is a családnévszótárában, és képzőtlen apanévnek tartja egy régi világi személynévből, amelynek legkorábbi adata Bychov írásmódú. Ez utóbbi etimológiája nem tisztázott.

Itt látszólag visszafordul a 16319-beli megjegyzésem, miszerint a Hiczó név azért nem magyar, mivel „a hic- szótő nem adatolható a magyarban”. Ugyanis a bic- szótő sem igazolhatóan magyar. Az etimológiai megfontolások mellett ezért fontosak az előfordulási adatok is. Valószínűnek látszik, hogy a régi Bicó (Bychov) személynév etimológiája nem magyar: ebből a szempontból a megjegyzésem helytálló. Ugyanakkor a korai magyar személynévkincsnek részei voltak a környező népektől (akár beolvadással, akár névdivattal) átkerült nevek is, és ez utóbbiakból már magyar környezetben is kialakulhatott képzőtlen apanév ugyanúgy, mint a magyar etimológiájú személynevekből.