Szia!

Nekem 17 hónapja megy a "blokkolás". A nejem már az idegösszeroppanás szélén. Nyugger vagyok, (a diagnózis volt a nyugalmazási ajándék), de szerencsére találtam melót, így kevésbé megyek saját agyamra. Ott hallottam egy konkrét, megnevezett kórházi urológiai osztályvezető főorvosról, aki miután prosztatarákot kapott, nem kért semmilyen kezelést, mert ő nem akarja élete filmjét a továbbiakban fekete-fehérben megélni. Béke poraira!

Ő látta, hogy mindez mivel jár. Egyre inkább megértem. És aki önhyilkos lesz, az gyógyultnak számít! (Prosztatarákosok közt ötször annyi az öngyilkosság! Az ember fia beteg, de nem abban hal meg!)

 

A dokim azt mondta, valamit-valamért. De miért? Ezért?

 

És nincs megoldás!

 

Bőrdíszműves