halkuló szavakból
elbukó fájdalom
nehezen feledett
tövised fájlalom

szívemet szorítja
sötétség borítja

régen volt emlékek
megint sorakoznak
felépített falak
sorra omladoznak

bánatom hólepel
miért nem enged el

ölelnélek élet
de erőm elfogyott
nem talállak régen
sorsomon kifogott

feledve sodrásod
elveszett forrásod