A Dyn közvetíti a német férfi Bundesliga 1. és 2. osztályának minden bajnoki mérkőzését (valamint lehet náluk nézni a női 1. osztályt is, de azt csak átveszik, nem ők csinálják). Ez rengeteg mérkőzés. A rangadókra jut ötfős stáb, profi riporter, szakértő, helyszíni riporter, a nem annyira érdekes meccsekre meg odatesznek valami gyakornok kislányt egyedül. 

Ha az M4 Sport közvetítene egyes hétvégéken húsz meccset, hidd el, ott is Varga Ákos fénylő csillag lenne az égen. 

A mélypont egyébként az Eurosport. Ők adnak egy szezonban, nem tudom pontosan, kb. 8-10 női bajnoki meccset, szigorúan péntek este. Közvetít Uwe Semrau, aki az ország talán legprofibb kézilabdás riportere, de mindenképpen a legprofibbak egyike - viszont női kézilabdával egyáltalán nem foglalkozik. Nemhogy a játékosok, de még a csapatok neveit is papírról olvassa, fogalma sincs, ki kicsoda. Szakértő Isabell Klein, akit azért hívnak, mert közel lakik a müncheni stúdióhoz. Na, azok a közvetítések nagyon durvák. Amikor az lesz a fő téma, hogy X játékos a neve alapján valószínűleg északnémet, de legalábbis tuti nem bajor, azt nehéz alulmúlni.